Vágyak Háborúja

~Második fejezet~

-Na akkor jössz?- nyújtja felém tetkós kezét. Gombóc keletkezett torkomba, pulzusom felgyorsult, az adrenalin szétáradt a testembe. Ijedten tekintettem körbe abban reménykedve, hogy nem látszik rajtam az izgalom. Mindenki  kíváncsian fürkészett minket, hogy mit fogok lépni. Kivéve Janet aki rosszallóan nézte Christ, nyakán kidagadt ér jelezte, hogy megőrjíti az idegesség. Talán ha kevesebben lettünk volna nyíltan nekem ugrik egy cica harc erejéig.

-Oké- hangom erőtlen volt és ijedt. Még mindig a kezét nyújtotta, de én csak egyszerűen felálltam és elsétáltam mellette. Fejét megrázva egy halk nevetéssel konstatálta a művelet soromat. A lépcső felé indult én meg követem, mint egy hűséges kutya. A céljaim jutottak eszembe, az egyetemi céljaim és villámgyorsan bejutott a véráramba a bűntudat, mint méreganyag, az egész testem megrázkódott tőle. Lám itt lebzselek és két kézzel próbálok kapaszkodni a boldogság morzsába, de mintha valaki mindig elfújná előlem. Nekem nem itt kéne lennem, hanem az ágyamba fekve olvasni egy jó könyvet.

A tetkós srácra pillantottam, a lazaságra és a bunkó stílusára ami körbe övezi. Ami miatt sok lány leveszi egyből neki a bugyiját, hogy ne neki kelljen, tipikus rossz fiú akiért mindenki oda van, vagy fél. Egy fehér ajtóhoz vezetett, de mielőtt beléptünk ránéztem és figyelmeztettem.
-Nem akarok semmit tőled - emelem fel a kezem, mintha megállítanám, amiről nincs is sejtésem.

-Nem vagy az esetem- vágja rá könnyedséggel és be is lép a sötét helyiségbe. Amint a felvillannak a fények egy komfortos szobával találom szembe magam. Egy nagy barna ágy volt a szoba közepén, mellette egy egyszerű éjjeli szekrény. Amellett két nagy könyvespolc helyezkedett el , tele csodás színesebbnél színesebb művekkel. Azzal szemben meg egy éjjeli szekrény, magyarán egy kisebb luxus kollégium. Ezért a legtöbb kollégista ölni tudna, egy nagy saját szobáért.

-Ez a te szobád?- kérdeződősök a bunkó fiútól, hogy teljen valamivel az idő.

-Ja- válaszol flegmán és leül az ágyra, én a könyves polchoz lépek. Éreztem, tekintetét hátamba fúródni, a szobát megtöltötte parfümje illata, mentás fűszeres keverék lehetett. Végig simítottam ujjaim a könyv borításain. Hallom , hogy Chris megköszörüli torkát.

-Mit csinálsz ott?- hallom az ágy reccsenéséből, hogy feláll, utána a mentás illatot csak közelebb és közelebb éreztem. Megfordultam, hogy csípős megjegyzést tegyek, de talán szavakat se tudtam volna a számból kipréselni, olyan közel volt hozzám. Próbáltam hátra lépni, de testem beleütközött a könyvespolcba ami velem együtt megremegett. Zöld szemeit a számra vezette, és megnyalta vöröslő ajkát. Szeme arról árulkodott, hogy haragos és bosszús, de duzzadó ajka mégis az ellenkezőjét nyilatkozta.

Örültem volna abban a pillanatban , ha nem lett volna semmi mögöttem és szabadon el tudtam volna menekülni a fiú közelségéből.

-Miért piszkálod a holmim Madelyn?- gúnyos vigyorra húzza száját,  tényleg az idegeimmel játszik.

-Ne nevezz Madelynek- förmedek rá. Nem válaszolt csak kezét a polcra helyezi, a tetkók együtt nyúlnak a bőrével. Felsóhajtok és elfordulok tőle így a könyvek az arcomat súrolják. Fogalmam sincs, hova meneküljek el innen, de a kiborulás szélén álltam, zavarba voltam közelségétől, nem volt még ilyen közel hozzám egy idegen férfi. Majdnem félre lököm, hogy el tudjak menekülni. A mentás illat újból az orromat facsarja , ahogy elhaladok mellette. Semmi megjegyzést nem tett csak kiemeli egyik könyvét a polcról. Már, ha az övé a könyvek, nagy eséllyel csak a sörös doboz címkéjét  szokta elolvasni. Ahogy kilépnék a forró hangulattól csípős szobából akkor vettem észre, hogy bezárta az ajtót.Könyörülve ránéztem a könyves polcnak dőlt fiúnak.