Vágyak Háborúja

~Első fejezet~

Minden azon a bizonyos estén kezdődött amikor életem első bulijába mentem, onnantól minden csak jött, mint egy hurrikán.

Ha vissza kéne vezetnem, honnan jött az ötlet, hogy buliba megyek, talán meguntam, hogy én voltam a példátlan kislány a család életébe. Persze ennek a szüleim nagyon örültek, egy ideig én is meg voltam elégedve ezzel. De ahogy cseperedtem és láttam, hogy körülöttem mindenki élményeket gyűjt míg én a tankönyvek felett ülök, testemet elöntötte az irigység.

De ezek után is a szüleim mindig ugyanazt harsogták, tanulj tanulj én meg roskadásig tanultam, de még így se feleltem meg nekik. Amit ezek után tettem utána már nemcsak nem feleltem meg nekik de még , mélységesen csalódtak bennem. Minden átlagosan indult azon a napon is kivéve azt, hogy átjött Rylee és feldobta az ötletet, hogy menjünk buliba.

________________________________________

Na kérlek Mad gyere el - könyörgött a barátnőm. Féltem a kockázattól , ha lebukok bajba keveredek, nagyon nagy bajba. Ryleenak nehéz ellenállni van benne egy olyan mágnes ami mindig magával ránt bárhová.

- Ha lebukok örökre eltiltanak a napfénytől is- rázom meg a fejem, igyekeztem megölni a fejembe lévő kísértést a bulival kapcsolatba.

-Azt bízd rám, csak kérlek gyere el- rakta össze két kezét és térdelt le elém, amit egy halk nevetéssel konstatáltam. Vállát megfogva felhúzva magamhoz megöleltem.

-Rendben elmegyek- sóhajtottam nagyot, a félelmeim felül söpörte az aggódás , hogy kimaradok a barátnőm életéből. Felmentem a szobámba előkotorni a kedvenc egybe ruhám.

-Ugye nem ez akarod felhúzni magadra?

Végighúzom a kezem a fekete anyagon, ez az egyik legszebb ruhám és kedvencem, és nincs is annyi ruhám, mint neki.

-Miért mi baj vele?- szíven döfött barátnőm kérdése, és újra tükör elé álltam. A ruha magasan záródó nyakán egy két gyöngy helyezkedik el a ruha szépen levezeti magát a combomig, az anyaga meg puha volt.

-Kicsit túl hivatalos egy partira nem?..- kérdez vissza Rylee

-Kint van a fél lábam- mutattok a csupasz lábamra, sértődöttségem nemleplezve.

-Ne adjak kölcsön valamit?- mutat Rylee a tenyérnyi ruháira.

-Jó leszek így is- simítom el magamon a ruhám.

A hajsütővasért nyúlok, amit előbb Rylee használt, és miután szép loknikat csináltam szőke hajamból a fülem mögé tűrtem zavaró tincseim.

-És egy kis smink?- érdeklődik Rylee, miközben szemhéjával  babrált valamit.

-Egy kis szempilla spirál és talán rúzs-mondom bizonytalanul, nem nagyon szoktam sminkelni, elképzelésem sincs, hogy állhat rajtam.

Rylee felém nyújtja szempillaspirálját és két rétegben felvittem a fekete maszatot. Utána rúzsokat nyújtót, nem tudom eldönteni, hogy rózsaszín vagy piros legyen.

-A piros nagyon illik hozzád- nyújtja felém a piros matt rúzst. Óvatosan felvittem a krémet igyekeztem pontosan dolgozni, és nagyjából sikerül is.

Rylee is megigazítja magát, rózsaszín fekete haját lazán vállára engedte, piros falatnyi ruhája jól állt karcsú alakján.

-Mehetünk?- nézz rám, arcomra volt írva, hogy izgulok végülis életem első bulijáról van szó. Egy gyengéd bólintással jeleztem, hogy felőlem indulhatunk.

Az úton próbáltam magam nyugtatni , a tájra igyekeztem figyelni , és kizárni teóriáimat a bulival kapcsolatba. Oda úton nem nagyon beszélgetünk Ryleeval. Be volt kapcsolva a rádió és én énekelgettem magamba a dalt, amit játszottak. A barátnőm és én zenei preferenciáink szerteágazik, de bizonyos fokig át is fedik egymást. Rylee a hiphopot szerette, meg egy kicsit a klasszikus rockot. Én néha kacérkodtam a poppal, de alapvetően klasszikus rock párti voltam. Ezért legtöbbször rockot hallgatunk, de ha másikunk válságos állapotban volt, akkor az szólt a rádióba amit ő szeret.