𝐯𝐚𝐜𝐚𝐭𝐢𝐨𝐧 𝐭𝐨 𝐭𝐡𝐞 𝐚𝐟𝐭𝐞𝐫𝐥𝐢𝐟𝐞; 𝐲𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

3.

Ez mégis milyen hely akar lenni? Mindent virágok borítottak, igazából ötletem sincs hogyan kerültem el ide.

Lassan elkezdtem sétálgatni, persze a növényeket kikerülve. Azért nem hiszem hogy olyan kegyetlennek születtem, hogy egy élőlényt a saját kezemmel öljek meg.

Halk nevetést hallottam az egyik nagyobb bokor mögött, így odaosonva kikukkantottam, hátha meglátom a nevető párost.

Egy idős hölgy volt, aki nekem háttal állt, így az arcát nem vehettem figyelembe. A másik személy egy idős úr volt, aki mintha már rég nem élne.

-Jiwon, olyan humoros vagy! -szólalt meg rekedtes, de mégis fiatalos hangján a férfi.

-Ugyan Minseok, ne beszélj badarságokat. Nem vagyok vicces. -kuncogott fel, de a hangja teljesen megegyezett a számomra egyik legfontosabb hanggal. Azonnal elfehéredtem, majd azon nyomban összeomlottam.

Mind a ketten ijedten pillantottak az irányomba és ahogy megláttak, mellém guggoltak.

-Yoongi drágám, te meg mit művelsz itt?! -szólalt meg a dédim, aki most körülbelül 120 éves lenne.

-Ezt én is szeretném tudni. -fájt a fejem, így dörzsölgetni kezdtem.

Sóhajtva fogta meg a nyakláncomat, majd megszeppenten a szemeimbe nézett.

-Ilyen hamar megtaláltad? -hőkölt hátra, mire értetlenül széttártam a karjaimat.

-Micsodát?

-Hát a lelkitársadat. Akinek ugyanilyen a nyaklánca. -suttogta a fülembe.

-De az lehetetlen. -mondta az úr. -Jiwon, az lehetetlen hiszen Jimin...

Nem hallottam tovább hogy mit mondott, kipattantak a szemeim és lihegve ültem fel az ágyon. Tehát csak egy álom volt. Egy... Nagyon furcsa álom.

Teljesen le voltam izzadva, így gyorsan letusolva mentem le az étkezőhöz, hogy beszerezzem a napi koffeinadagomat.

-Jó reggelt asszonyom. -sétáltam oda a büféshez, aki éppen egy pohár limonádét ivott. A hangomra felémpillantott.

-Jó reggelt, miben segíthetek? Mit szeretnél reggelire? -mosolyodott el szélesen, mire magamhoz vettem az itallapot.

-Egy hideg americanot szeretnék kérni. -könyököltem a jobb kezemmel a pultra, miközben elindította a kávéfőzőt. Nem kell fizetni érte, hisz a szállás árában ez is benne van.

-Itt a kávéja uram. -adta a kezembe a műanyag poharat, mire bólintva jeleztem a köszönetemet. Egy szál fürdőnadrágot vettem csak fel, így nyugodtan tudtam járkálni a parton. Jimin éppenséggel az egyik fa vastagabban ágán ült.

Mosolyogva sétáltam oda hozzá, de ő nem igazán vett észre. Elbambulva figyelte a tengert, így a létrán egy kézzel felmászva kocogtattam meg a vállát. Kissé megugrott a tettemre, így nevetve ültem mellé.

-Jó reggelt Jimin. -ittam bele a kávéba, majd a kezébe nyomtam a poharat. -Igyál egy kicsit, legalább felébredsz.

Bólintva ivott bele, de elfintorodva tolta vissza nekem.

-Ez valami kegyetlen keserű, hogy bírod te ezt meginni? -libabőrös lett. Nevetve húztam le, majd a kukába célozva hajítottam el a poharat. Szerencse hogy jól célzok, csont nélkül belement.

-Álmodtál valamit? -kérdeztem néhány perc után, hiszen én az álmom minden kis részletére emlékszem. Még arra is, hogy az utolsó szó amit a pasas mondott, az Jimin neve volt.