5.

143 15 0
                                    

-Ezt mégis mire véljem Yoongi?! -pirult el azonnal, majd ellökte a fejemet.

-Nem tetszett? - biggyesztettem le az ajkaimat, mire kissé elgondolkodva kezdte el kapargatni a kerget az ágról.

-Muszáj válaszolnom? -bociszemekkel pillantott a szemeibe. Íriszei csak úgy csillogtak a vágytól, de hogy mire vágyott ennyire, azt nem tudhattam. Mindössze azt, hogy már akkor kötődést éreztem iránta, mikor megláttam.

-Igen muszáj válaszolnod Jiminie. -kuncogtam, majd a vízben megpillantottam Sanát, aki szintén meglátott és iderohant.

-Yoongi hyung! -kezdett el pancsikolni, majd a kezemre pillantott. -Miért üldögélsz itt egyedül? Mi a baj hyung?

-Hisz nem látod Jim... -kezdtem volna bele, de Jimin befogta a számat, majd lerántott a fáról. Húzni kezdett, miközben hátra sem pillantott. Valami lehetetlen sebességgel rohant, csoda hogy nem porladtak el a porcai.

A falhoz lökve nyomott le a fűbe.

-Yoongi figyelj. -sóhajtott fel, majd leguggolt elém. -Lehetséges, de csak lehet... Hogy mások nem látnak, csakis te. -motyogta lehajtott fejjel.

Értetlenül hőköltem volna hátra, de belevágtam a fejemet a falba. Mondjuk ez nem volt meglepő.

Felemeltem az állánál fogva, majd a nyakláncához érintettem az ujjaimat.

-Ezek miatt lenne? -sóhajtottam fel. -Ha leveszem, nem foglak látni? -kezdtem el aggódni azonnal.

De akkor eszembe jutott az álmom.

"De hiszem Jimin..." Vajon ezzel azt akarta mondani hogy már rég nem él?

-Mikor születtél Jimin? -hajoltam az arcához, halványan elmosolyodva. Ha az amire gondolok, akkor a lelkitársam régen halott.

Rengeteg olvastam ilyenekről. A lelkitársadat adott dolgok, jelek segítségével találhatod meg. Úgy tűnik ez nálam elég furcsán jött össze, hiszen egy szellemről beszélünk. Nem lehetett volna soha találkoznunk, mégis a nyaklánc segítségével összejött.

-1905. -sóhajtott fel, majd a szemeiben könnyeket lehetett felfedezni. -Kérlek ne hagyj el Yoongi. Nem szeretnék az alvilágba kerülni. Ha eldobsz, végleg meghalok... -suttogta a fülembe.

Riadtan keltem fel az ágyban.

Álom volt az álomban? Lehetséges ez?

Magam mellé pillantva a szundikáló Jimint pillantottam meg, akit azonnal böködni kezdtem mindenütt.

Igazinak tűnik. Élőnek.

-Ne böködj már! -csapott a kezemre hirtelen, mire ijedtem magamra rántottam.

Megszeppenten nézett a szemeimbe, majd az arcomat kezdte el pásztázni. Olyan gyönyörű... Yoongi ne gondolj erre! Teljesen megőrültél!

-Milyen vastag a szád. -kuncogtam fel. -Csak most látom. Szerencsés vagy. -suttogtam, közelebb hajolva az ajkaihoz.

-Yoongi, kérlek ne hozz zavarba. -pirult el, majd a kezeit a mellkasomra helyezte, de nem tolta el őket.

-Na és miért ne Jiminie? Olyan édes vagy mikor zavarba jössz. -most nagyon merész voltam, tehát ez nem esett nehezemre.

-Most miért flörtölsz velem? -fordult el, kissé felfújt arccal.

-Mert gyönyörű vagy és nem fogok hazudni. -fordítottam magam felé az állánál fogva, majd végigsimítottam az ajkain. -Na menjünk enni. -gurítottam le magamról nevetve, mire értetlenül nyitotta ki az időközben becsukódott szemeit. -Esetleg arra vártál hogy megcsókollak? -haraptam be az ajkaimat egy kissé.

-És akkor mi van? Nem kellett volna csőbe húznod. -durcizott be, mire csak kuncogva vettem le a felsőt róla. Reflexből kapott a mellkasához, de csak nevetve csaptam a kezére.

-Nyugi. Csak segítek felöltözni.

-Megoldom egyedül is. -nyújtotta ki a nyelvét, majd lelökött az ágyról, durcisan felöltözve.

-Cuki vagy. -vigyorogtam boldogan.

𝐯𝐚𝐜𝐚𝐭𝐢𝐨𝐧 𝐭𝐨 𝐭𝐡𝐞 𝐚𝐟𝐭𝐞𝐫𝐥𝐢𝐟𝐞; 𝐲𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧!! 𝐲𝐚𝐨𝐢Where stories live. Discover now