Killer queen - Bucky Barnes [Completed]

personal experiences

Fury szorgosan szedte a lábait a hosszú folyosón. Egy cél lebegett az, hogy minél többet derítsen ki a rejtélyes lányról, Lináról.

A színes bőrű férfi nehezen jutott dűlőre vele kapcsolatban. Nem tudta, vajon mi indok vezérli a lányt. Azt sem, hogy mi alapján szedi az áldozatait.

Hosszú időkön keresztül próbálta elkapni és letartóztatni, de a nő mindig túl járt az eszén, mintha tudta volna, hogy mi lesz az ellenfélének a következő lépése.

Minden adata titkosítva volt. Senki nem tudta, hogy ki ő, mégis mindenki felfigyelt rá. Nem egy embernek váltott ki szimpátiát, a sok politikus és egyéb közellenségek, terroristák megölésével, de a nagyfőnökök halottan akarták látni.

A férfi elgondolkozik, vajon miért is kergeti ilyen kényszeresen ezt a lányt, mikor nem sok köze van hozzá. Például mikor megölte Pierce-t, még hálás is volt, hogy nem neki kellett megtennie.

A nehéz bakancs kopogott a fényezett padlón. Fury megállt az egyik kihallgató szoba előtt, és mély levegőt vett. Tudta, hogy most egy életre lezárhatná ezt az ügyet.

De tényleg ezt akarta?

Natasha kényelmetlenül ült a kihallgató szoba székén. Mindig is tudta, hogy erre sor fog kerülni. A nőt is meglepte, hogy mennyire szoros kapcsolatba került ezzel a rejtélyes nővel, de valljuk be, elég vonzó az életstílusa és a felfogása.

- Kezdheti! - mondta Fury, kíváncsian vizsgálva az egyik legjobb ügynökét. A férfi nem hitte, hogy ez a helyzet valaha fenn fog állni, hogy ő és a legjobb ügynöke, a tanítványa, akit lányaként szeret, nem az ő partját fogja.

- Legelőször nem személyesen találkoztunk. - emlékezett vissza a szép időkre a vörös. - Barnes keresése miatt vettünk fel vele a kapcsolatot, mert voltak közülünk olyanok, akik nem hitték, hogy jó ember. - oldalra döntött fejjel kémlelte a csukott ajtót, hogy véletlenül se kelljen felvennie a szemkontaktust volt főnökével.

Igen, Nat már nem úgy gondolt és nézett Fury személyére, mint főnökre vagy felettesre, sokkal inkább egy példa volt, akit lehet követni. Romanoff a KGB után azt hitte, nincs helye a világban. Aztán Fury felkarolta és ezért mindig is hálás lesz neki. Aztán jött az újabb csapódás, mikor a HYDRA át akarta venni a hatalmat. Bűnösnek érezte magát mindenért, ami akkor zajlott.

- Miért jó ember? - kérdezte a férfi hitetlenkedve és visszaemlékezve a gyilkosságok helyszíneire. - Embereket öl!

- Én is embereket ölök, mégse köröz a világ. Érdekes. - sóhajtott neheztelve és szarkasztikus hangsúllyal. - Folytathatnám?

- Csak tessék! - intett a pasas.

- Én sosem kételkedtem benne, mert hasonlított rám, csak erősebb. Mind fizikailag, mind lelkileg. Nagyon sok mindenen keresztül, mégis nap, mint nap feláldozza az életet, csak ebbe kevesen gondolnak bele. - rakta enyhén remegő kezeit a combjaira, hogy elrejtse az igazgató elől. Utálta kimutatni az érzéseit. - Élőben először megmentette a szűrőm pár kigyúrt pasitól, utána meg kinyírta a pasit, aki konkrétan mindenki rühellt. Színt hozott a hétköznapjainkba és nagyon nehéz látni, hogy miket él át. - mondta.

Mindenki tudta Natasha Romanoff-ról, hogy szereti ezeket a bensőséges dolgokat magának megtartani, így Lináról se beszélt senkinek. Pedig sokszor kezdett el sírni, sőt zokogni, amiért beleképzelte magát Yasmine helyzetébe. Fájt neki látni, hogy egyre több sérülés borítja barátnője testét.  Azt, ahogy egyik napról a másikra eltűnt az igazi, őszinte mosolya. Kevesen látnak át a rejtélyes lányon, de Nat mindent látott, érzékelt, hallott. Mégis csöndben volt. Csupán fél. Attól, hogy amilyen gyorsan jött ez a lány, felforgatta sok ember életét, belopta magát a szívekbe, olyan gyorsan fog el is tűnni. Nagyon fél, hogy egyik nap felkelti őt Bruce, megöleli és azt mondja, hogy sajnálom.