Killer queen - Bucky Barnes [Completed]

promise

Lina szemszög

Hétfő van,az első nap.

A bázisunkon csövelünk,és próbáljuk lerendezni az akció technikai háttérét. Én, a már egy órája megszerzett tervrajzot tanulmányozom.
Egy ősrégi aktából loptuk el még egy előző bevetésen. Mázli.

Úgy szeretnék bejutni,hogy ne keltsünk feltűnést,mert egy pici zaj ,és elcsesződik minden.

Kettőt tapsoltam,majd elkezdtem felosztani a feladatokat. Amúgy nem lett volna muszály,mert már régóta együtt dolgozunk,mindenki tudja mihez ért a legjobban. Vannak technikai zsenik és mi, a "harcosok". Annyi a különbség,hogy míg mi terepen dolgozunk,ők a háttérből mozgatják a szálakat.

Amit rólam kell tudni nem sok. Kilenc évet szolgáltam a seregben. Ha engem kérdeztek,ennyi pont elég is volt számomra.

Miután leszereltem,megfogadtam,hogy nem harcolok tovább. De nem így lett. Pár évre rá megalapítottam ezt a "sereget".

Magánéletem nem sok van, tekintve, hogy egy raktárszobában élek a föld alatt. Szüleimmel nem tartom a kapcsolatot, rajtuk kívül pedig nem sok élő rokonom van. Szerelmi életem pedig szó szerint egy nagy nulla. Nem vagyok oda a romantikáért.

— Szóval, mint ti is tudjátok nem először állunk szemben Rumlowékkal. A rajtaütést csendesen hajtjuk végre — feltűnően azok felé nézek,akik imádnak össze-vissza lövöldözni.— Remélem mostmár mindenki ismeri Barnest, de azért néhány emlékeztető infó. Ő volt a Tél katonája. A lényeg a volton van, mert nem engedhetjük, hogy megint átmossák az agyát! Erre megyünk be — mutattam rá az egyik tetőablakra.— Azután ezen a folyosón végig. Likvidálunk néhány őrt, és Gill — fordultam a műszaki zseni felé — élesíted a hőjeleket,és szólsz,hogy merre hányan vannak. Értve? — bólintott, így folytattam — Utána megkeressük a foglyot, és kihozzuk. Ennyire egyszerű!—tártam szét kezeimet — Kérdés van? — nemlegesen megrázták a fejüket,és mindenki ment a dolgára.

Holnap hajnalban indulunk a reptérről. Nyilván repülővel, mivel Oroszország  nem a szomszédban van.

Szobámba vonulva feküdtem hanyat az ágyon, és a holnapi napon gondolkodtam. Éjjeli szekrényemen csörgött a telefonom, amit nem sok kedvvel vettem fel.

Könyörgöm nincs kedvem az emberekhez!

— Lina vagyok — szóltam bele kicsit talán túl flegmán, de kit érdekel. Pihenni akarok.— Ki keres?—fő az udvariasság.

—Hé,Lina. Itt Steve Rogers. — ez kajak képes volt felhívni? Egyáltalán honnan tudja a számom, nem is adtam meg neki.— Nem válthatunk videóhívásba?— kérdezte töretlen jó hangulattal. De ugye esti utolsó program lévén, felkelve az ágyamból, még a fegyvereket kezdtem tisztogatni az orosz kiruccanásra. Nagy nehezen rávettem magam, és válasz nélkül váltottam át videóra.

—Miben segíthetek?— elmehetnék színésznek, annyiszor játszottam el a jó kislány szerepet.

— Csak még néhány dolgot szeretnék kérdezni — mentegetőzött Rogers.

—Oké, csak gyorsan nincs sok időm — fejemet oldalra biccentve néztem a kijelző panelt. Nem egyedül volt. Nyilván ebből könnyű kitalálni, hogy vajon kik voltak vele.

Na,szerinted?

Igen,a Bosszúállók!

Hogy találtad ki?

Géniusz vagy!

Egy hosszúkás asztalnál ültek. Érdeklődve figyeltek. Örülök, hogy így történt meg az első találkozás, mert élőben sokkal kínosabb lett volna.