Killer queen - Bucky Barnes [Completed]

or not

Bucky szemszög

Egyre több küldetésre küldtek, de semmi nem változtatott a tényen, hogy Linát kellett volna keresnem.

Akár mennyire is öntudatomon kívül voltam, tudtam ki ő. Az elején nekem is érdekes és furcsa volt megtapasztalnom, hogy az újraindítás után nem sokkal, beugranak az elveszett emlékeim.

Mindig úgy tettem, mintha sikertelen lett volna az akcióm és nem kételkedtek bennem, mert úgy tudják hűségesen szolgálom őket.

Az egész üldözés és hajkurászás közben találtam ki ezt az egész leveles dolgot. Az elején minden este leírtam a gondolataimat, aztán másnap elvittem neki.

Igen, tartózkodtam az ideiglenes otthonában néhány óra erejéig, de legtöbbször nem vett észre.

Tudom, hogy fanatikusan rajong egy könyvért, amit minden áldott nap kinyitott, hogy egy adott helyen olvasson belőle.

Kíváncsi voltam, hogy miről szólhat, így elkezdtem olvasni, de mikor megláttam benne a post-it jelölőket és a rajtuk lévő írásokat, inkább hagytam. Tul intimnek éreztem azt, hogy az ő gondolataiban olvassak.

Visszakanyarodva nem volt annyira rossz a helyzetem a HYDRA tagjaként. Oké, minden nap ájulásig kínoztak, de az új főnök sokkal kíméletesebbnek számított.

Ma többén is valami nagy fogásról beszélgettek, amit nem értettem, de nem is érintett annyira. Legalábbis azt hittem, hogy nem érint.

Nem sokkal napszállta után hívattak minket lenti hangárok egyikébe. Minden felettes, katona, sőt még az alkalmazottak is teljes létszámban voltak jelen.

Rossz emlékeket idézett elő a hely. Amikor először ébredtem rá, hogy ki Steve. Amikor először tértem észhez, és próbáltam ellenállni.

- Most, hogy mind így egybe gyűltünk ezen a csodálatos, győzelmi napon, - kezdetett bele a férfi nyájas dumájába.

Már a hangjától is rázott a hideg. Elém állt három fegyveres őr, így nyilván nem láttam semmit se.

- Sokan tudják, hogy mostanában kicsit, hogy is fogalmazzak? Meggyűlt a bajunk az egyik ellenségünkkel. - sóhajtott fel drámaian.

Ijedten kaptam fel a fejem, mert tudtam, hogy bajban van. Nem mertem körbe nézni, mert ha itt van, akkor ennyi volt. Innen nem jut ki élve.

- De szerencsére, az egyik ügynökünk a mai nap folyamán kiszúrta a tömegben és feltartóztatta addig, amíg ki nem ért az erősítés. - mesélte a történetet. - Igaz, hogy mire kiért az osztag, már szegény srác alulról szagolta az ibolyát, de nem ez a fontos. - terelte egyből a témát. - Biztos minden jelenlevő tudja, hogy ki ez az bizonyos ellenség, de azért engedjétek meg, hogy személyesen is bemutassam őt nektek. Hölgyeim és Uraim; ő itt Lina, a zsoldos. - lépett odébb, hogy mi is láthassuk a mögötte ülő személyt.

Yasmine volt. Kezei és lábai leszíjjazva hevertek tehetetlenül a teste körül. Teste kisebb harci sérülésekről árulkodott, de az arcára semmi érzelem nem ült ki. Teljesen csöndben meredt maga elé, se a beszédre, se a morajlásra nem reagált semmit. Próbáltam felvenni vele a szemkontaktust, de semmi. Mintha ott se lett volna fejbe.

Csak az a baj, hogy nem hiszem el, hogy elrabolták és nem tudja, hogy hol van. Ő mindent tud, biztos most is van valami terve, amivel majd megmenti magát.

- Hát nem valami nagy reakció, de azért örüljünk, hogy elfogtuk. - próbált lelkesíteni minket, de a legtöbb jelenlévő telibe szarta a történteket. - Most négyszeresére fokozzuk a védelmet, hátha próbálkozna valaki. A további parancsokat a tisztek adják ki! Tűnés! - mondta közönyösen.