For my sake-A Kedvemért

Kezemmel a kezében

— Viktor! Miért vagyok az ágyadban? Mennyi az idő?

— Kérlek ne légy dühös! Elaludtál az ölemben, én pedig behoztalak. Semmit nem tettem, esküszöm! Ruhában vagy!

Igaza van, semmit nem vett le rólam.

— Te hol aludtál?

— A földszinten. Gyere, van reggeli, kávé és tea.

— Pisilni szeretnék és zuhanyozni. Mennyi az idő?

— Negyed hat. Dühös vagy?

— Nem, ne haragudj, csak nem így terveztem. Van egy vészhelyzeti hátizsák Corsi csomagtartójában. A kulcs a kabát zsebemben. Behoznád kérlek?

— Hogyne. Itt a fürdő. Tiszta törölköző a szekrényben.

— Köszönöm. Tényleg sajnálom, hogy így rád förmedtem. Ne haragudj!

— Hát, nem is tudom. Talán egy ölelés kibékít — vigyorog.

Szó nélkül elé lépek és átkarolom. A mellkasába fúrom az arcom.

— Köszönöm a tegnap estét. Nagyon jól éreztem magam!

— Én köszönöm, hogy eljöttél! — mondja, és puszit nyom a fejem búbjára.

— Most már tényleg mennem kell pisilni!

Bontakozom ki az ölelésből és hallom, hogy nevet. Miután végeztem, gyorsan leszaladok a telefonomért, felteszem töltőre. Van egy nem fogadott hívásom. Éjjel kettőkor hívtak. Patrik volt.

Patrik

Egy ideje tervezem Emma meglepetését. Péntek van. Hétfő reggel kocsiba ülünk, elmegyünk hozzá és a munkahelyén fogunk rapid szerenádot adni neki. Nem kis időbe telt mire meggyőztem a srácokat. Régóta nem játszottunk együtt. Szerencsére mindenkit sikerült beszervezni. Igaz, hatalmas szívességgel jövök nekik emiatt. Már előre félek, hogy mi lesz a vége. Ez tuti be fog jönni Emmának. Ha mégsem, akkor addig maradok nála, amíg nem sikerül meggyőznöm. Kemény meló lesz ekkora távolságból megtartani a kapcsolatunkat, de érte megéri. Borzasztóan fáj a hiánya. Néha nem kapok levegőt, pánikolok, hogy késő lesz. Kell nekem. Nem is értem, hogy tudtam nélküle létezni? Nem keresett azóta. Én sem őt. Muszáj, hogy hatalmas legyen a meglepetés.

Egész nap egyedül vagyok. Cserébe Gabesz hétfőn vállalja a műszakom. Lassan vége a napnak, szerencsére nem volt húzós a mai.

— Sziasztok! — köszön be egy női hang.

— Szia, miben segíthetek?

— Igazából, csak hozzád jöttem. Matyi szomszédja vagyok. Láttalak nála a minap. Csak szeretnélek meghívni egy kávéra, amikor rá érsz.

Na fene! Jobban megnézve nem is csúnya a lány. Hosszú barna hajú, szemüveges, szeplős, kislányos arcú és alacsony, kis formás. Megrázom a fejem, hogy kitisztuljon.

— Ez kedves tőled, de van valakim — ne zökkenj ki Patrik, csak a cél lebegjen a szemed előtt, ami Emma!

— Oh, a szerenádos lány? Matyi mesélt róla. Azt mondta nem sok esélyem van miatta, de nem adom fel. Szóval, ha mégsem jönne össze, akkor itt a számom.

Átnyújt egy papír cetlit.

— Kedves tőled. Remélem nem lesz szükségem rá.

Összeért a kezünk. Mint a villámcsapás. Mi a szar? Soha nem éreztem még ilyet. A cetlit is elejtettem. Egyszerre hajolunk le érte. Bódító az illata. Mi van velem? Nekem Emmára kellene koncentrálnom.