23.

1.4K 31 0
                                    

-Gratulálok -mondtam dühösen, majd vissza sem nézve felrohantam a szobámba, és kulcsra zártam az ajtót.

Hogy tehette ezt velem?

Utálom őt.

-Sof, nyisd ki az ajtót-üvöltött az ajtóm túloldaláról-kérlek-kezdett el könyöröni

-Haggy már békén, seggfej-üvöltöttem

-Ez nem az aminek gondolod-próbálkozott

-Ohh igen, pedig nekem úgy tűnt hogy épp az öledben van , és közben majdnek felfaltátok egymást-fújtattam

-Ez nem igaz, ő csókolt meg, mégcsak vissza sem sókoltam-tagadta

-És most legyek büszke? Nem mászott volna rád ha nem hagytad volna magadat- válaszoltam

-Akkor hisztizzél, jólvan-csapott rá az ajtóra dühében. Komolyan még ő dühös rám? Ez kész. -de csak hogy tudd, tényleg nem volt semmi-mondta, majd kicsivel később hallottam, ahogy csapódik a bejárati ajtó.

Elment, én meg neki dőltem az ajtómnak , és zokogva rogytam a földre.

Komolyan, mint egy szappanopera, esküszöm.

Utálom őt, de közben szeretem is. És úgy utálom a gondolatát is, hogy még ezek után is képes vagyok őt szeretni.

Miért nem tudom utálni? Pedig annyival egyszerűbb lenne…

Mostohatesók |ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ|Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon