A bűvös találkozás|| Charles Leclerc ff.

1

                         ㅡㅡㅡㅡㅡㅡ

Ma van a szülinapom és az utolsó vizsgadolgozatom napja egyszerre.Ez az utolsó nap az érettségi vizsga napokból. Mondhatom kemény egy nap lesz... Reggel 7-kor eszeveszettül szólt az ébresztőm. Az ébredés a legrosszabb része az egész napnak komolyan mondom. Egyszerűen borzalmas. Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet, ami abból állt ma, hogy megmosakodtam és felöltöztem. A sminket csak kivételes alkalmakkor veszem használatba. Például mikor valami nagyobb ünnep van vagy mikor extrán rondán ébredek fel. Most gondolhatjátok, hogy a szülinap egy nagy ünnep. De nem nálunk és nem az én szülinapomon.4 éves voltam mikor az apám meghalt. A híres autóversenyző, Niki Lauda. Nem kell sokat mesélni róla. Aki nem követi a sportot az is hallott már róla. És pont a szülinapom napján történt. Egész kicsi voltam. Nem sok mindenre emlékszem. Egy nap kimentünk anyuval megnézni apát és szerencsét kívánni neki. Nemsokára elindult a futam és egy kis technikai hiba miatt elszállt a fék apám autójáról és a falban végezte. Azt gondolta mindenki, hogy nem történt súllyos baleset de tévedtek. Apa azonnal meghalt. Anyu nagyon sokáig szomorú volt és gyászolt. Mindenki segíteni akart nekünk, de senki sem tudott. Az idő múlásával anyu belenyugodott, míg én felfogtam hogy apa nélkül nőttem fel. Na de vissza a jelenbe. Itt ülök és gondolkodom, hogy mit kellene írjak a vizsgalapra. Már majdnem minden kérdésre válaszoltam de egy válasz sehogy sem jut eszembe. Imádkozom hogy apu segítsen fentről. A beadás előtt három perccel jött a válasz a fejembe valahonnan. Gyorsan beadtam és ki menekültem a teremből. Haza felé menet a kedvenc zenéimet hallgattam és köszönetet mondtam apunak és Istennek is, hogy segítettek. Úgy érzem jó eredmények lesznek majd. De ki tudja... Ha tényleg jók lennének és be tudnék jutni a egyetemre itt Monacóban, az fantasztikus lenne. Több mint fantasztikus. Itthon tudnék maradni közben pedig egyetemre is járnék és anyunak is tudnék segíteni. Mikor hazaértem felhívtam a testvéremet Josht. Ő az én nagy bátyuskám aki apu nyomdokaiba lépett és autóversenyző lett. Nagyon büszke vagyok rá. Jövőre már Forma1 ben lessz. Idén még csak Forma 2es de ez is nagy eredmény. Egy kicsit meséltem a napomról majd ő felköszöntött és el mondta, hogy már abba hogyhatnám azt, hogy soha nem ünneplek. Idén kellene bulizzak, hiszem idén érettségiztem le. Nemsokára megjött anyu és elköszöntem Joshtól. Neki is meséltem és együtt ebédeltünk. Majd elmondása szerint szülinapom alkalmából meg kellett nézzük a 16 szál gyertya című filmet mert olyan jó és eddig minden szülinapomkor megnéztük. A film után még beszélgettünk aztán elmentem egy kicsit sétálni és gondolkozni az életemen.

A sétálás közben eszembe jutott, hogy ti nem tudjátok, hogy ki is vagyok. Csak pár dolgot mondtam el magamról de úgy érzem be kell, hogy mutatkozzak nektek.
Én Liliana Lauda vagyok. Mint már említettem Niki Lauda volt az apám. Van egy bátyám Josh aki autóversenyző a Forma 2ben. Monacóban élek az anyukámmal. A legjobb barátnőim Rebecca és Gabriela. Velük már ovis korunk óta ismerjük egymást és elválaszthatatlanok vagyunk. Ők is idén érettségiztek és ugyanarra az egyetemre szeretnénk menni. A hobbijaim közé sok minden sorolható. Például a sport (a kedvencem a síelés meg az úszás), a festés, a rajzolás, a főzés, a sütés, kertészkedés, olvasás, meg még egy pár dolog. Kb egy órácskát sétáltam majd hazamentem. Anyuval vacsiztunk majd lefeküdtem és hamar el is aludtam.

Két héttel később

Megérkeztek az eredmények a vizsgáról és remegő kézzel nyitom ki a borítékot. El sem merem olvasni. De megteszem, mert hanem nem tudom meg, hogy elég e a pontszám az egyetemre. Mikor el kezdtem olvasni, megállt az ütő bennem. Azt hittem, hogy ez csak egy tévedés és nem igaz amit írnak. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy nem elég... Csupán pár pont választott el attól, hogy elég legyen. A barátnőim bejutottak. Ők olyan ügyesek... Legalább az ők bejutásuknak én is örülhetek. Ezek után teljes napokig nem keltem ki az ágyamból. Enni sem ettem és a napok csak úgy teltek... Nem tudtam hogy mit kezdjek magammal. A barátnőim látogattak és ők dobták fel a napjaimat. Meg a bátyámmal is elég sokat beszéltem. Aztán egy nap betoppant az ajtón egy ember. Nem tudtam, hogy ki ő de anyu ismerte. Anyu hívta őt meg egy vacsorára. De nem értettem, hogy miért... Vajon újra szeretne házasodni?! Nem, ahhoz már túl öreg. Akkor mit keres itt ez az ember a házunkban. Annyira ismerős volt... De valahogy nem tudtam beazonosítani. Aztán mikor bemutatkozott belemcsapott a drága felismerés. Ő Mattia Binotto.

                          ㅡㅡㅡㅡㅡㅡ

Na itt lenne az első rész... Nem tudom mennyire tetszik. De ha valaki elolvastam akkor légyszi írjon egy véleményt róla. Például, hogy mit lehetne javítani vagy milyen a fogalmazás meg, hogy szerintetek mi fog következni. 😁
Köszönöm ha elolvastátok és remélem tetszett. 🙃❤️