Egy évem a kulisszák mögött

Egy csodálatos nap.

Július 8.

Előkészítettük a grillt, mindenki hozott amit épp talált otthon. Ki húst, salátának valót. Volt aki emlékezett a rumra is, és hangfalat is hoztak. Csináltunk egy mini partit a két lakókocsi között. Mindenki nagyon jól érezte magát és eljött Nihat úr is és Fatma néni is, akiknek külön örültem. Hoztak a fiuk pár babzsákot a tűztől, hogy kényelmesen legyünk. Ebéd után a kicsi Nina elaludt pár babzsákon olyan három óra felé. lehalkítottuk a zenét is és Emre bevitte a hálóba hozzánk. Leültem Fatma néni és Nihat úr mellé kicsit.

- Drága lányom, nagyon örülök, hogy végre Emre ilyen boldog, mondta Nihat bácsi.

- Úgy gondolod főnök hogy boldog?

- Te nem úgy gondolod kislány?

- Még alig ismerem Nihat úr,te sokkal jobban ismered mint én.

- Hidd el lányom nagyon boldog. Remélem innentől így is marad.

- Rajtam nem fog múlni Nihat úr.

- Tudod Emre nem rossz ember, csak volt egy lány aki megcsalta,és csúnyán átverte, és sajnos ezt hozta ki belőle.

- Azt hitte, hogy minden lány olyan, és csak volt napról-napra. Tette hozzá Fatma néni.

- Nem tudtam ezt. Hát azt hiszem mindenkinek bele kell tennie a kezét a tűzbe, vagy el kell égnie, hogy újraszülethessen.

- Úgy beszélsz lányom, mint aki szintén átélt már ilyen rosszat?! Kérdezte Nihat úr.

- Ennél sokkal rosszabbat éltem át Nihat bácsi.

- Ó aranyoskám, nem muszáj róla beszélned ha nem akarsz.

- Nem akarok Fatma néni, talán majd egyszer. Ma inkább csak élvezzük ezt a kellemes napot.

- Jol van lányom, legyen így.

Emre ránk nézett ahogy beszélgettünk Nihat úrral és Fatma nénivel, úgy láttam az arca teljes nyugalomban volt ott a grill mellett. a fiúk csak magyaráztak neki, csak mondták, de ő mindig csak egy pillanatra odapillantott felém.

Csodálatos délutánt töltöttünk együtt. Mire Nina felkelt lassan mindenki elment, és mi is pakoltunk össze.

- Nem tudtunk kettesben lenni angyalka.

- Nem baj nagyon kellemes nap volt így is tényleg. Boldog voltam. Mindenki jól érezte szerintem magát.

- Egész végig húst sütöttem, még egy puszit sem tudtam adni neked.

- Szerettél volna puszit adni?

- Nagyon szerettem volna.

- Fatma nénit megkértem jöjjön át este, ha nem okoz gondot neki, de megígértem hogy nem maradok ma túl sokáig.

- Gondolom azt mondta maradj csak amíg szeretnél.

- Persze hogy azt mondta, de ő is idős, nem várhatom hogy a kanapén aludjon Emre.

- Hát aludjon Ninával a nagy ágyon!?

- Értem én meg a kanapén?

- Hát én arra gondoltam hogy akár velem aludhatnál, már ha van kedved.

- Talán majd máskor, kicsit később.

- Meglepődtem volna ha igent mondasz elsőre angyalka.

- Akkor nem okoztam csalódást, igaz?

- Abszolút nem.

- Akkor jó.