Death note oneshots (magyar)

Az egyetlen barát

L kómásan próbálta nyitva tartani a szemét. Nem tudta miért lett hirtelen ilyen fáradt, de rossz előérzete volt. Amióta megtalálták Higuchi-nál a Halállistát Light viselkedése megint megváltozott. Annak ellenére, hogy kettőjüket nem kötötte már a bilincs össze, a fiú folyton őt figyelte.

Az eső zuhogott, és L már napok óta érezte, hogy az élete egy hajszálon függ. Teljesen biztos volt abban, hogy Light Kira, de bizonyítani nem tudta. Rettegett attól, mi történhet ha a védelmét akár egy kicsit is leengedi, de mégsem mutathatott félelmet, mert akkor Light eltiporja.

Éppen Watarival egyeztette azt, hogy a 13 napos szabályt le kell tesztelni, amikor az épületbe csapott egy villám. A lámpák nagy része lekapcsolt az áramszünet miatt, és már csak a kis generátor működött.

- Watari? - kérdezte el a mikrofonba, de válasz nem érkezett. - Hol a Halálisten?

Mindenki kétségbeesetten forgolódni kezdtett, és ekkor L úgy érezte, mintha fejbe verte volna valaki. Az izmai elgyengültek és lezuhant a székről.

- Ryuzaki! - kapta el Light még esés közben. Ahogyan belenézett a fiú szemébe látta, a győzelmi mosolyt. L szeme kikerekedett, de nem tudott megszólalni. Szívroham? Csak azt érezte, hogy a légzése egyre lassabb és, hogy a világ egyre homályosabb. Nem akart úgy meghalni, hogy az utolsó dolog, amit látni fog az ennek a pszichopatának az arca. Félt, de nem volt ereje küzdeni. Minden erejét beleadta, hogy ne aludjon el, de végül az ólomnehéz szemei lecsukódtak.

---

Amikor legközelebb kinyitotta a szemét egy sötét szobába volt, ahol csak egy halvány fényű lámpa világított. Még mindig gyengének érezte magát. Nem értette, hogy lehet még életben. Azt hitte, hogy a Halálisten megölte. De nem. Még biztosan élt. Megpróbált felülni, és ekkor vette csak észre, hogy a kezei hátra vannak kötve és a lábait is pont úgy összeláncolták, mint amikor még ő tartotta fogságban Lightot.

Erőtlenül megrángatta a karjait, de a bilincs meg sem mozdult. Ahogy körbenézett a szobába meglátott a sarokban egy kamerát, ami pirosan villogott. Biztosra vette, hogy figyeli őt valaki és, hogy ez az illető csak Yagami Light lehet. Hirtelen eluralkodott rajta a pánik. Az egész teste remegett, és az ajkába kellett harapnia, hogy megnyugodjon egy kicsit. Bedrogozták. Ebben biztos volt. De mikor?

Ekkor kinyílt az ajtó, és megjelent Yagami Light egy gúnyos mosollyal az arcán.

- Végre felébredtél. Tudod, kicsit aggódtam, hogy tényleg túladagoltalak. - mondta nyugodtan széles mosoly kíséretében. Odasétált az ágy mellé, amin L feküdt, majd leült mellé.

- A többieket manipuláltad, hogy bezárjatok ide? Mi lett Watarival?

- Dehogyis. Azt a rakat barmot még irányítani sem kellett. Miután összeestél senki sem ellenőrizte, hogy valóban leállt-e a szíved. Mindenki pánikolva rohangált, miután mondtam nekik, hogy meghaltál. Látnod kellett volna. - nevetett fel Light. - Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyű lesz téged kicserélni egy holttestre. Sokáig kerestem ám, hogy hasonlítson rád, de biztosra veszem, hogy senki nem fogja ellenőrizni, hogy tényleg te vagy-e.

- Watari? - ismételete meg L a kérdést, de már tudta rá a választ.

- Meghalt. Először téged is meg akartalak ölni, de aztán rájöttem, hogy mennyire meg szeretném neked mutatni az új világot, amit teremtek.

Végigsimította L arcát lesöpörve az arcáról pár tincset. L összerezzent de nem szólalt meg.

- Én vagyok most már az új világ istene. Nyertem L! - kuncogott. - Nem kell aggódnod, nem hagylak itt magányosan. Mindent el fogok mesélni majd neked... tudom már kelleni fog ide egy tévé...

- Isten? Egy gyerekes gyilkos, aki csak Isten játszik. Az isten nem ítél válogatás nélkül, te mégis ezt teszed.

- Majd ha meglátod, hogy milyen világot teremtek, akkor meg fog változni a véleményed. Talán még a Halálistenemet is megmutatom neked. - mondta Light visszanyomva L-t az ágyra, aki próbált erőt gyűjteni ahhoz, hogy felüljön.

- Ostoba lépés volt tőled ide bezárni, ha egyszer kijutok innen...

- De nem fogsz. - hajolt közel Light L-hez, mintha csak suttogni akarna neki. A kezét, ami eddig a férfi mellkasát nyomta le most felvezette egészen a nyakáig. Finoman rászorított a nyakára, de csak éppen annyira, hogy érezze a másik a nyomást. - Nem foglak megölni Ryuzaki... L... Senki sem fog keresni téged. Remélem egyszer majd megérted... végül is... barátok vagyunk nem igaz?

Light elengedte L-t, és gúnyosan kuncogva felült. Élvezte nézni, ahogy a férfi tehetetlenül gyűlölettel a szemébe néz rá. Biztosra vette, hogy nyert. Most már azt tehet, amit kar. Úgy ahogyan akarja. És L-nek meg végig kell néznie.

- A játéknak még nincs vége Yagami Light... Kira... Ha nem én, akkor más fog megállítani.

- Jöjjenek csak! - állt fel Light, és elindult kifelé. - De ha én meghalok L... - fordult vissza egy széles mosollyal. - Akkor senki sem fog arról tudni, hogy te itt vagy.

- Amíg láthatom a bukásod, nem számít mi történik velem.

- Persze. Akkor figyelj jól L. Mert még sokáig fogjuk élvezni egymás társaságát. Talán ha jó kedvem lesz legközelebb még epertortát is hozok neked. - mondta, majd becsukta maga mögött az ajtót.

Light nekidőlt a falnak és a kezét a szája elé téve próbálta visszafogni a feltörő kacaját. Emlékeztetnie kellett magát, hogy most éppen L temetésére kellene mennie, ahol talán még meg is siratja a detektívet. Az ő egyetlen barátját.