A Rossz Döndés [Larry Stylinson]

I.

Végre péntek van,ami annyit jelent,hogy holnap végre kikapcsolódhatunk Maya-val és Liam-mel. Legalább kiheverhetjük a hét frusztrációit,és felkészülhetünk a következőre.

Mikor lejárt a munkaidőnk,Liam kocsijához vettünk az irányt. Kitett a panel ház előtt,majd elhajtott,hogy végre élvezhesse barátnője társaságát. Beütöttem az ajtó kódját,majd miután kinyílt lomha léptekkel haladtam fel a lépcsőn,s mikor végre felértem a 4. emeletre,megkerestem a 28-as számmal ellátott lakást,majd miután beléptem az ajtón,be is zártam magam után. Nem vágytam semmi másra,csak egy kiadós fürdőre.

Megindultam a fürdőbe,majd megnyitottam a forró vízet,s míg vártam levettem a pólóm és magamat vizslattam a tükörben.

-Jaj Tommo,ugyan kinek kellenél? Sosem találod meg az igazit.-mondtam tükörképemnek,mintha tudna kezdeni valamit ezzel az információval,amit már egy ideje tud.

Mikor elégnek találtam a melegvizet,engedtem mellé egy kevés hideget is,majd mikor megvolt a tökéletes hőmérséklet,lerántottam magamról nadrágomat az alsómmal együtt,és már élvezhettem is a kellemes vizet.
Talán egy fél óráig ülhettem a vízben,mikor hirtelen kocogni támadt kedvem.

A hirtelen jött ötlet,befészkelte magát az agyamba,s nem hagyott nyugodni. Ezért hát kimásztam a kádból,majd egy törülközőt a derekamra tekerve mentem a szobám felé. A szekrényem előtt megálltam, s kivettem egy fehér pólót és egy laza rövidnadrágot ami körülbelül a térdemig ért.

Megtöröltem a testem,majd felkaptam az említett ruhadarabokat,zsebembe csúsztattam a telefonom és a kulcsom és már indultam is lefelé a lépcsőn. Mikor kiértem arcomat megcsapta a márciusi hűvös idő,de ez jelen pillanatban nem igazán tudott érdekelni. Elkezdtem futni a park felé,majd ott mentem egy kört,s azután az erdő felé vettem az irányt.

Fél hat felé járhatott az idő,mikor úgy éreztem eltévedtem. Elővettem a telefonom,de csodák csodajára nem volt térerő. Én hülye,mit is gondoltam? Majd az erdő közepén lesz térerő. Chhh... Ilyen a szerencsém. Elkezdtem futni egy teccőleges irányba,egy idő után kiértem az erdőből,de nagyon nem tetszett a környék ahová csöppentem.

Tele volt fura fazonokkal,akikkel nem tanácsos összefutni nappal sem,nemhogy sötétedéskor. Minek jöttem el futni????
Próbáltam nem feltűnő lenni és eltűnni onnan,de mint említettem egy egész szerencsecsomag vagyok,és nekimentem valaki hátának.

-Uristen,bocsánat! Nem figyeltem.-hadartam majd szavaimra megfordult a férfi akinek nekimentem.

Ártatlan mosolyt küldött felém,majd igéző zöld szemeit az én kékjeimbe fúrta. Csokibarna göndör haja loknikban hullott vállaira,ami kicsit hosszúnak tűnt férfi létére,de ez is különlegessé tette. Fehér inget viselt,két felső gombját szabadot hagyta,ezzel rálátást nyertem kulcscsontjaira,amik szintén tökéletesek voltak. Az inghez egy fekete szűk farmert viselt,mely igazán kiemelte alakját.

-Ugyan semmi baj.-legyintett-Inkább az a baj,hogy ilyenkor erre jár egy ilyen kis ártatlan teremtmény.

Mély hangjától még a hideg is kirazott.

-Hát...öm...én futni voltam,csak eltévedtem,és itt kötöttem ki.-nevettem fel kínomban.

-Megengeded,hogy hazavigyelek? Nem hiszem,hogy tovább szeretnél ezen a környéken barangolni.-hajtotta oldalra fejét játékosan.

-Az igazán jól jönne.-mosolyodtam el ajánlatára.

-Akkor kövess,erre van az autóm.-mutatott a kocsik irányába majd el is indult, én pedig követtem.

Kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját,majd készségesen be is szálltam. Ezután ő is beült mellém,majd miután lediktáltam a címemet el is indultunk.

Hát Louis Tomlinson,életed legrosszabb döntését hoztad meg ma este!