A Rossz Döndés [Larry Stylinson]

XLVII.

[Két héttel később]

Éppen megérkeztünk a bíróságra,ahol Simon és Harry ügyvéde, Mr. Kim már vártak minket.

-Minden rendben lesz,oké?-fogtam tenyereim közé Harry arcát mire megfogta az egyik kezem s egy apró csókot hintett rá.

-Tudom. Minden rendben lesz.-mosolygott majd be is mentek a tárgyaló terembe,ahová engem sajnos nem engedtek be.

Kint ültem Niall-el a terem melletti padon s vártunk. Mást úgysem tudtunk tenni.

-Itt van kaja automata?-kérdezte Niall körülbelül 15 perc várakozás után.

-Nem tudom,Niall.-mondtam miközben magam elé bámultam.

-Hé!-csapott nyakon

-Àù!

-Idefigyelj Tomlinson! Nem fogom nézni,ahogy itt depressziózol,Harry szabad lábon távozik,hazamentek és basztok egyet. Mit kell ezen annyit feszengni?!-vágta fejemhez.

-Igazad van Niall,sajnálom.-mondtam miközben arcomra facsartam egy apró mosolyt.

-Helyes. Most pedog keressünk egy automatát.-mondta majd zakómtól foga felrángatott a padról.

[egy órával később]

Miután találtunk egy büfét Niall végre elégdett volt és visszamehettünk a tárgyalóhoz. Egy fél óra várakozás után hallottuk a bíró kalapácsát s rá pár pillanatra özönlöttek ki az emberek a teremből. Utoljára Simon,Mr. Kim és Harry jöttek ki.
Harry arcán hatalmas mosoly díszelgett,ami megnyugtatott. Amint Harry felém ért a nyakába ugrottam majd megcsókoltam.

-Sikerült,Lou.-mondta boldogan.

-Annyira örülök Harry!!-mondtam majd mégegy csókot hintettem ajkaira.

[...]

Éppen befejeztük a fürdést,majd bebújtam Harry mellé az ágyba s szorosan magamhöz öleltem.

-Lou,nem megyek sehova.-mondta játékosan miközben elkezdett hajammal játszadozni.

-Tudom. De nem kockáztatok.-mondtam majd mégszorosabban hozzábújtam.

Harry belepuszilt hajamba majd felnéztem rá.

-Megígéred,hogy együtt fogunk megöregedni?-kérdeztem halkan.

-Egy álmom válna valóra. Ígérem.-mondta majd közelebb hajolt arcomhoz.

Abban a pillanatban csak mentolos lehelletét éreztem átfutni arcomon. Az a tipikus Harry-illat ott volt a levegőben. Harry illata,mely komfortot adott számomra. Tudtam,hogy igazat mond és együtt éljük le életünk hátralévő részét.

Tekintetem levezettem a göndör puha ajkaira majd egy apró csokot hintettem azokra. Harry szemembe nézett majd ezután ő csókolt meg.

-Szeretlek.-mondta mosolyogva.

-Szeretlek.-súgtam ajkaira.

Közelebb húztam magamhoz majd ismét megcsókoltam. Szája ízén éreztem a pár órával ezelőtt elfogyasztotr bort,amit ünneplésként bontottunk ki. Nyelvét lassan átvezette a számba,melyet szívesen fogadtam be. Szívem egyre gyorsabban vert,ahogy hallottam Harrynél ugyanez volt a helyzet.

Kezeit nyakamra vezette majd egy kis nyomást helyezett nyakam oldalára ami meglepően jól esett. Ezután kezeit átvezette a csípőmre majd onnan a fenekemre s közelebb húzott magához. Teljesen elterelte a figyelmem minden rosszról ami valaha történt velem és ott abban a pillanatban éreztem,hogy lelkünk egybefonódott,megmagyarázhatatlanul hozzákött ehez az emberhez.

Aznap éjjel meggyógyítottuk egymás lelkét. Tudtuk,hogy mostmár semmi rossz nem történhet velünk és boldogan fogunk élni,míg a halál el nem választ.

Hm,közeleg a vég?