Gyógyító csókjaid [ wowkwan ] ✓

második fejezet

Ha valaki elhaladt volna a szoba ajtaja előtti folyosón, valószínűleg kiszűrődő nevetést és hangos beszélgetést hallott volna. A teljes bandás liveokat általában efféle hanghatások kísérik, a fiúk mindig nagyon jól szórakoznak, ezzel megmosolyogtatva a rajongóikat is.

Az összes tag egy szobába zsúfolódott, a kanapén és az ágyon helyet foglalva, folyamatosan válaszolgatva a hozzászólásokra és egymással beszélgetve.
Jun vigyorogva mutogatott valamit Sehyoonnak egy tableten, aki próbálta minden figyelmét a látottakra összpontosítani és törekedni arra, hogy az arcán töretlen, tökéletes mosoly látsszon.

Nem volt egyszerű feladat, mivel a live indítása óta egyre inkább kezdett rajta elhatalmasodoni a rosszullét. Napról napra gyakrabban tört rá a köhögés és ezt nagyon nehéz volt a többiek társaságában elrejteni, hiszen a comeback előkészületei miatt rengeteg időt töltöttek együtt.

Az élő adások során pedig fokozottan figyelnie kellett, hiszen ha a rajongók bármi aggodalomra okot adó cselekedetet észrevesznek, akkor annak azonnal híre megy, lehet hogy Twitteren is létrehoznak valami hashtaget és biztosan visszajut a kiadó és a bandatagok fülébe is. A Beat Interactive mindig is törődött a művészekkel, szóval ilyen állapotban nagy valószínűséggel nem hagyták volna őt dolgozni, sőt, azonnal kórházba küldték volna. Ezt pedig mindenképpen el akarta kerülni, hiszen nem szerette volna késleltetni az új album kiadását, sem bármiféle kezelést kapni.

Épp ezért egy nyugodt mosollyal az arcán leplezni próbálta a fájdalmát. Ez a fajta álemóció, afféle maszk, hogy elrejtse a valódi érzelmeit olyan dolog, amit idolként nagyon fontos volt elsajátítania. Mivel a rajongók és a pletyka-éhes újságírók lépten-nyomon figyelik őket, nem mutathatja ki azt, amikor rosszul érzi magát. Bármennyire fáj is akár a teste, akár a lelke, mindig ügyel rá hogy ezeket egy mosollyal el tudja rejteni, így nem okozva aggodalmat senkinek.

Sehyoon a lelke mélyén némán hálát adott, hogy a szoba végén lévő kapanén, a kamerától legmesszebb helyezkedett el, mivel így nem látszott annyira sok belőle. Egyre nehezebben fókuszált a körülötte folyó történésekre és a visszatartott köhögéstől szemeibe könnyek szöktek, homályossá téve látását. Egyik kezével a kanapé karfájára szorított fájdalmában, míg másik kezének körmeit saját tenyerébe mélyesztette, próbálva a helyzethez mérten mélyeket lélegezni. Úgy érezte másodpercek választják el a komplett katasztrófától.

A látómezejébe hirtelen egy szőke hajkorona úszott be, majd a következő pillanatban arra lett figyelmes, hogy egy test az övének csapódik, ezzel hátra döntve mindkettejüket a kanapé támlájának. Az ijedtségtől becsukott szemeit rövid idő múlásával csodálkozva nyitotta ki, majd az ölében helyezkedő, mocorgó Byeongkwanra pillantott.

Hátulról átkarolta a fiatalabb derekát, közben kezei akarva-akaratlanul is hozzáértek a kidolgozott kockáihoz. Észveszejtően vonzónak tartotta Byeongkwant, akinek a teste a rendszeres edzéstől megizmosodott és az idősebbnek egyre inkább nehezére esett, hogy megőrizze a közelében a hidegvérét. Testfelépítése teljes kontrasztban állt babaarcával, Sehyoon pedig majd' megőrült ezért a kettősségéért. A fiatalabbat szeretni kész érzelmi hullámvasút volt.
A gyér lámpák fénye megcsillant a Byeongkwan szemeiben és ajkain is, melyeket a fiú legszívesebben ott helyben megcsókolt volna. Szempillái halvány árnyékot vetettek orcáira, arca szinte mesébe illően tökéletesnek tűnt az idősebb szemeiben.

Teljesen szégyentelenül bámulta meg Byeongkwant. Az volt számára az élő adások egyik legpozitívabb velejárója, hogy nem kellett lepleznie az igazi érzelmeit, ilyenkor félelem nélkül vethetett szerelmes pillantásokat Byeongkwanra. Hiszen ha később bárki gyanakodott volna, akkor tökéletes ürügyként szolgálhatott az, hogy adásban voltak. Minden cselekedetére ráhúzhatta azt, hogy csupán fanservice volt, amit a WowKwan shipperek boldogítására játszott el, bármily' távol állt is mindez a valóságtól. Amikor adáson kívül voltak, akkor pedig igyekezett elrejteni az ilyen késztetéseit meg érzelmeit és bármilyen nehéz is volt, úgy kezelni a fiatalabbat, mintha csupán a barátja lenne és nem az őszinte, plátói szerelme, aki miatt hanahakiban szenved.

Ahogy Byeongkwan teljesen kényelembe helyezte magát az idősebb ölelésében és elégedetten sóhajtott egyet, Sehyoon szíve a mellkasában hatalmasat dobbant. Legszívesebben örökké ott maradt volna abban a pillanatban, az általa szeretett fiút gyengéden karjai közt tartva, elfeledve minden fájdalmát és nehézségét.

Állát a másik vállára döntötte és lehunyta a szemeit, majd vett egy óvatos, mély lélegzetet. Byeongkwan oly' jól ismert illata a fiú orrába kúszott és egy egészen rövidke pillanatra úgy érezte, mintha hosszú idő után újra teljesen tisztán és akadálytalanul áramlott volna be tüdejébe a levegő...

•⋅✿⋅•