A korona nyomában

2. rész

FIGYELEM! ELÍRÁST ÉS HELYESÍRÁSI HIBÁT TARTALMAZHAT!

MXIII. év VI. hónap XXI. napja

Vidám csapat érkezett a 10- es komppal.

Mind a hatan fiatalok, de erősek, erősek, de ártatlanok. Vezetői posztot foglalnak el a katonaságban, de kezükhöz még nem tapad vér. Békeidőkben ez már csak így megy. De ne higyjétek, hogy nem lennének képesek megölni valakit, ha úgy hozza a sors. Mind ki lettek kiképezve, és mind kivállóan értik a dolgukat.

Rég nem látták egymást, túl vannak pörögve az izgalomtól mikor elindultak a kastélyhoz vezető úton. A fiúk hamar lenyugodtak a lányok mindig mindig lila ködbe burkolódzva beszélgettek.

- Jaj Deziree te még mindig olyan szép vagy!

- Ugyan már Ruyuomi! Multkor olvastam a ruzi-i hírekben! Első vagy a legkívánatosabb barátnő, és a legszebb hölgy listán.- bizonygatta Deziree felemelt mutatóujjával.

- Ti mind a ketten szépek vagytok! Ez nem is kérdés! -szólalt meg a köztük sétáló lány is.

- Te beszélsz? - mondták egyszerre Deziree és Ruyuomi

- Ha olyan szép napbarnított bőröm lenne!

- Vagy ilyen tengerkék szemem! - Ru neked gyönyörű a bőröd. Világos és selymes. És ki nem olyan olyan meleg barna szemeket, mint ami neked van Dez? - mutatta fehér mosolyát barátnőjére Mizuru.

Ez után következett a szokásos "Tiszta dagadt vagyok! De nem is vagy dagadt!", "Nem sokkal jobb az alakod!", És a többi ilyesmi vita.

Még sokáig el tudtak volna társalogni arról, hogy szép, ki nem, - hogy lányából vannak- de ekkor meghallották, hogy a fiúknál feljött "a lányok előtt nem ajánlott emlegetni" téma: a lányok.

Mind a három lány feszülten hallgatta, az egykori édes fiúcskák beszélgettésétől, hogy hogyan viszonyulnak a barátnő kérdéshez.

-Anyám már nagyon akarja, hogy elvegyek valakit- sóhajtott Sineguomi - Pedig tudja, hogy nem akarok! Még csak tizennyolc vagyok!

- Miért nincsenek csinos lányok Sifun? Vagy már elkötelezted magad? - kérdezte ravasz mosollyal a mellette álló.

- Nem futkosok a lányok után mint egyesek Agruo!

- Nem ÉN futkosok a lányok után, hanem ŐK futkosnak utánam.

- Jaj te szegény- forgatta a szemeit Sineguomi. Persze Agruo ügyet sem vetett rá, belekezdett a "panaszkodásba".

- Ott volt Jinzi, sosem láttál még olyan szépséget! Csak hamar szakítottunk. Fumi! Na ő egy igazi nő! Kár hogy el kellet mennie ... A legutóbbi barátnőmet nagyon kedveltem- sóhajtott- de dobott, mert sok volt a dolgom, és nem tudtam vele foglalkozni.

Sineguomi megint a szemét forgatta majd odafordult a hallgatag Kuyuosi-hez.

- Veled mi van? Van valakid? - Kuyuosi sokat mondón nézett rá majd újra az utat kezdte nézni, mint eddig - Értem.- bólintott erre megértően a kérdező -Nekem sincs jól barátnőm tehá .... Ti meg mit lestek annyira?

A fiúk még csak leginkább vették észre a lányok hallgatását, és hogy miért is hallgatnak.

- Bocsi Sin, legközelebb figyelj, kik elött beszélsz, és miről mondta Mizuru gyermeki mosollyal, és ezzel a mondattal kitört a lányokból a nevetés. Valósággal pukadoztak. Ha nem a kastélyba készülnének már a földön fetrengenének a hasukat fogva.

- Ezen mi volt olyan vicces? méltetlankodott Sin kezét a melkasán összefonva.

- Semmi - kezdte Dez - csak már gyakorlatilag a Sifui hadsereg vezetője vagy! Most meg ... - újabb nevedgélés - olyanok vagytok mint valami .. Nem is tudom ... Kis tinédzserek, akik most kezdik felfedezni, hogy létezik szerelem!

- Ugye tudjátok, hogy egyidősek vagyunk! - emlékeztette a lányokat Sin.

- Persze, persz! Da fiúk később érnek! - mutatott egy jeget megolvasztó mosolyt Dez. Majd elkomorult.- Kár, hogy Ságujin már nem láthatja, hogy ...

Nagy csend lett. Ságujin nagyon közel állt mindegyikük szívéhez. Ő volt az aki mindennek az alapját megtanította. Olyan volt, mint egy gondoskodó nagyapa, aki mindent megtesz az unokáiért. El sem tudták képzelni, hogy nem ő határozottan fogadni.

- Menjünk.- mindenki ugrott egyet. Kuyuosit mindig elfelejtették.

- Te jó ég kuyuosi! Hogy a francba tudsz ennyire beleolvadni a környezetedbe! Mi vagy te kaméleon? - mondta Ru szívéhez kapva. Annak jól, hogy szél törzsi, még ő is elvesztette néha Kuyuosi jelenlétét.

- Bocs. Csak szólni akartam, jobb ha sietünk. Zumi üzenetében az állt, hogy valami fontosat akar mondani.

- Igazad van. Nem érünk rá a gyerekes nevetgélésre! - szedte összemgát Mizuru, rendezve az igencsak komor arcvonásait- Ennél most legfontosabb dolgunk is van. Egy-kettő igyekezzünk! - vette elő - a többieknek cseppet sem idegen - komoly, vezető arcát. Majd gyorsabbra vették lépteiket, hogy minnél hamarabb a kastélyba érjenek.

* * *

Zumi már nagyon várta a mai napot. Ma jönnek a legjobb barátai! Rég nem látta őket, már nagyon hiányoztak neki.

- Kissasszony! Tönkre teszi a ruháját!

- Nyugalom Nyelvek.

- Miért nem kéri meg erre a szobalányokat? Ők majd kitakarják a könyvtárat!

- Nincs időm rájuk várni! Könnyen megcsinálom magam is. Milyen hasznos is mujaminak lenni!

- Mindjárt itt vannak! Sietnem kell! - kiáltott fel mikor az asztala fölött lévő, nagy, falba faragott órára pillantott.

Mikor a takarítással, pakolással kész lett, Languu ráparancsolt, hogy vegyen egy fürdőt és öltözzön át.

- Ugyan már, nem kell semmilyen fürdő, vagy ruhacsere!

- Meg ne haragudjon a kissasszony, de azok a könyvek igen porosak voltak. Most minden por magára van ragadva. Nincs apelláta! Indulás a lakosztályába!

Zumi nem tartotta fontosnak a dolgot, de Langu mindig nagyon odafigyeltek a megjelenésre, és ezért hálás volt neki. Nem volt mit tenni, hát akkor fürdés!

Mikor visszatért a könyvtárba, új tiszta ruhájában, maga is elcsodálkozott, mennyire jól esett ez a fürdő. Azt is megvallotta magának, hogy ez a ruha elképesztő! Az apró arany hímzések a fehér anyagon, ragyogtak, mint a nap sugarai. Az is plusz pont, hogy lenge de mindent takar! A vékony arany színű övön ott lógott a mujamik pecsétje. Haját kivételesen felkonytyolta. Úgy nézett ki mint egy most nyílt liliom. Nem is csoda tehát, hogy az őrök mind megdicsérték kinézetét.

- Rendben Langu, ezzel megvolnánk. -nézett körbe a könyvtáron, mikor az utolsó apró, gyertyatartót, és a még vissza nem tett képeket is elhelyezik.

És ekkor kinyílt az ajtó és egy tisztelgő őr bejelentette az érkezőket. - Zumi kisasszony alázatosan jelentem: Sifu Sineguomi a villám, Ruzi Ruyuomi a szél, Lansi Kuyuosi a föld, Zuag Agruo a tűz, Detesza Deziree a növények, és Miru Mizuru a víz törzsből megérkeztek.

Ebben a pillanatban felharsant a kürt ami jelezte: az örökösök megérkeztek.

Elnézést minden hibáért, amit ebben a fejezetben találtatok, és Köszönöm az olvasást!