A korona nyomában

3. rész

A sok fiatal meg sem várva, míg rendesen jelzik az érkezésüket, rögtön rohamlépésben indultak meg a könyvtár felé. Tétovázás nélkül haladtak át az oloszlopcsarnokon, majd a nyugati nagytermen. Amerre mentek hajlongtak és bókoltak. A könyvtár ajtajánál álló őr amint megláta őket nyitotta az ajtót, és jelentette az érkezőket.

Bevonultak a nagy, könyvekkel, polcokkal, fotelekkel és kisasztalkákkal teli terembe. Odabent egy szép lány állt, ugyancsak szép mosollyal. Intett, mire az őr tiszzelgett, majd az ajtót becsukva ismét elfoglalta őrhelyét a folyosón.

Amint ez megtörtént, a kis csapat levetkőzte nemesi tartását és egy barátságos köszönőrohamra váltotta helyette.

- Végre, hogy ittvagytok! - ugrott eléjük Zumi, hogy mindenkit megöleljen

- Siettünk, ahogy tudtunk. -viszonozta a baráti ölelés Sin.

- Te alig változtál Sin! De hogy mennyivel nagyobb lettél!

- Öt éve láttál minket utoljára! Még Kuyousi is nagyobb nálad azóta! - ölelte át Agruo.

- Jaj te! Már előre látom, az összes lány körülötted fog legyeskedni a bálon!

- Csak legyeskedjenek! Én nem bánom! - erre Zumi egy kokit adod a fejére

- Zumi! Annnnnyira hiányoztál! Miért nem jössz soha látogatóba? - lökte el Agruot Ru, hogy ő is részese legyen a beszélgetésnek, és tudjon az ölelkezésnek.

- Tudod Ru, nem mindenki tud oly gyorsan járni kelni, mint a szél.-forgatta szemeit Zumi és megölgette szeles barátnőjét.

Mizuru és Dez is odamentek, és megöleleggették őket másként.

- Annyira csinos vagy! - sóhajtott Dez

- Erre csak ezt tudom mondani: Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű.

- Gyönyörű ez a ruha! Ilyen nekem is kell! Ugye hogy szép Mizuru? - kérdezte csillogó szemekkel

- Igen csodaszép- ámult ő is, és alaposan megvizsgálta a finom arany himzéseket.

- És de könnyű az anyaga! - tapintotta meg Ru, aki utálta a néhéz, vastag anyagokat. Nem bírt bennük rendesen mozogni.

- Hmm egy ilyen csak tengerkékben, asszem amúgy nekem van van .... Valahol a szekrény mélyén ....- gondolkodott el Mizuru, szeméit még mindíg a himzéseken tartva.

- Uuu a tengerkék az nagyon jól áll rajtad! - csillant meg megint a divatmániás Dez szeme.

És ezzel kezdődött a beszélgetés ruhakról, cipőkről, nyakláncokról, sminkekről, és hogy a bálon hogyan fognak öltözni.

- Minket totál elfelejtettek- súgta Agruo a fiúknak

- Többször kéne jönnünk. Öt év divatját fogják átbeszélni! - sóhajtott Sin, majd tovább nézték a lányok - számukra értelmet nem tartalmaznak- csacsogását.

- Zumi, mit is akartál elmondani? -hasított a lányok csicsrgése közé egy jóval mélyebb, és megfontolabb hang.

Mindeniki ugrott eggyet. Kuyuosi megszólalt.

- Kuyuosi! Jaj bocsánat! Már megint teljesen elvesztél a jelen.- nézett bűnbánóan Zumi.

Egyáltalán nem vette észre.

- Megszoktam. - mondta, és ő is megkapta az ölelést.

- Köszönöm, hogy emlékeztetsz. Valóban fontos dolgot szeretnék nektek mondani.- kezdett bele Zumi az ölelés bepótlása után.- Vagyis inkább átbeszélni.- vette komolyra a szót - Ságujin haláláról lenne szó, pontosabban körülményeiről.