A korona nyomában

5. rész

Ha akkor este valaki benéz abba a szobába, akkor három selyemhálóinges, párnák között ücsörgő, - vagy fekvő - nevedgélő tinédzser lányt látott volna.

-Forrócsoki, rágcsa és ............ gyöngyházfényű körömlakk készlet! - Mutatta boldogan szerzeményeit Ru.

- Forrócsokiiiii- Mizuru szeme, - kedvenc nylámságát látva - rögtön felcsillant.

Ru csak pislogott, mert mire Mizuru végig mondta ezt az egy szót, már az egyik párnán ült, forrócsokis bögréjére tapadt kezekkel itta a sötét folyadékot.

- Még mindig ez a kedvenced, mi? - Nézett rá Dez nevetve.

- Ezt nem lehet megunni! - nyaldosta szája szélét Mizuru. - Amugy a holnappal kapcsolatban ... Nem lehetne, hogy nálad öltözünk Dez.

- Igen igen igen !! Öltözzünk nálad Dez! - fordult olyan gyorsan Dez felé Ru is, hogya lábára fektetet pokrócra löttyent egy kis forrócsoki.

- Persze, de miért nálam?

- Mert neked vannak a legjobb sminkjeid, körömlakkjaid, divatérzéked stb. stb.

- Pontosan! - értett egyet Ru az elöbbi feltevéssel.

- Rendben, de minden cuccotokat hozzátok át! Jól jár az eszed Mizuru. Kitudja hogy jelennétek meg ha nem segítenek a készülődésben.

- Köszi a bizalmat - nevetett Mizuru

- De igaza van - nevetett Ru is.

- Hagyjuk a holnapot egy kicsit! A legtöbb jöjjön a körömlakk készlet!

Még csak 10 óra felé járt az idő, amikor Zumi is bekopogott. Mikor a lányok "gyere" -t kiáltottak, olyan halkan, és olyan kicsire nyitott az ajtót, mintha attól félne valakit felkelt. Halvány mentazöld hálóruhájának könnyü anyaga úgy libegett utána, mintha nem is szövet lenne, csak a fény játéka volna.

- Nem igazán tudok aludni. Ugye nem zavarok?

- Miért zavarnál te butus? - húzta az egyik párnára Dez, és neki is bögrét adott a kezébe. - Te vagya kör negyedik tagja. Inkább az lett volna zavaró ha nem jössz! - mondta és előhúzott három körömlakkot a készletből - Piros, menta, ibolya. Melyik?

Zumi meglepeten nézett Dezre, majd mikor megértette, hogy épp a körömfestés van soron a pizsi-programban, komolyan kezdte nézegetni a kis üvegcséket.

- Hmm. Legyen a menta, végtére is illik a hálóingemhez. - mosolygott azzal a napféyes mosolyával amit már oly sokszor láthattak tőle. Mizuru biztos volt benne, hogy ez az a mosolya, amitől minden fiú - furcsa mód - a szívritmuszavar jeleit kezdi produkálni.

Míg a lányok a Mizuru lakosztályában éjszakába menően - bele sem godnolva, holnap hogyan fognak felkelni - nevedgéltek csacsogtak, odakint egy alak sétálgatott gyakran fel-fel nézve a vidám fényt árasztó ablakra.

Dél-kelet felől hideg szél söpört végig a rózsalugas - csak lassan újranövő - labirintusán. Az alak megborzongott, tekintetét az orgona szövény felé kapta, viharszínű szemeiben fenyegető fény villant.

- Semmi. - sóhajtott mire szeme fenyegető fénye kedves világossággá enyhült.

* * *

A nap melegen süt, a levegő izgatottságtól pezseg, és mindenfelé előkelő vendégek téblábolnak. Már csak pár röpke óra, és az örökösök lerakják esküjüket.

Már jócskán elmult délután 1 óra, mire a lányok végre megjelentek a folyosókon. Tegnap - vagyis ma - igen sokáig fönt voltak, és már dél volt mire végre fel tudtak kelni. Szerencsére mindezek ellenére frissek, kipihentek voltak.