◉𝘪𝘯𝘴𝘵𝘢𝘨𝘳𝘢𝘮 - 𝘮𝘪𝘯𝘴𝘶𝘯𝘨◉

31

Írói szemszög

Jisung rettenetesen izgult. Elérkezett a második Minhoval való randijának a napja. Azt se tudta mit vegyen fel. Tökéletesnek érezte Minhot. Olyannak aki senki máshoz nem fogható. Éppen ezért tört össze annyira mikor kiderült hogy az idősebbnek csak egy futó kaland lett volna. De amikor Minho elmkndta hogy miért viselkedett így megesett rajta a szíve.
Jisung a ruhásszekrénye előtt állt már vagy 5 perce és csak maga elé meredt. Végül egy egyszerű pólónál és eg, kicsit passzosabb nadrágnál maradt. Ha szeret így is tetszeni fogok neki - gondolta. Lassan ledobta magáról a törölközőt - milyen lenne ha Minho venné le így rólam? - erre a gondolatra bizsergés fogta el a mókus arcú fiút. Magára öltötte a kiválasztott ruhadarabokat, majd a fürdő felé vette az irányt.
Fésűjével végigszántotta szőkére festett tincseit, amik e hatásra a helyükre kerültek. Gondosan rendezte el haját, hogy tetsszen szíve választottjának. Mikor a fésülködéssel elkészült egy csöppnyi alapozót kent arcára, hogy eltűntesse bőrhibáit. Szemét kicsit kihúzta, ezzel kontúrt rajzolva vékony szemeinek.

-Kész vagyok - szólalt meg, igazából nem is tudta kinek mondta, csak megerődítette magában, hogy már nem kíván több időt szentelni kinézetére.

Eljött az indulás ideje. Remegő kezekkel zárta be ajtaját hogy a megbeszélt helyszín felé haladjon. Minho a Han folyóhoz hívta el Jisungot. Jisungnak ehhez a helyhez nem túl jó emlékekek fűződnek. Ugyanis itt szakított vele a legutolsó barátja.

Lassan sétált, mert még volt ideje. A szél kicsit fújt, s meglobogtatta a sárguló faleveleket, ami gyönyörű színekben pompáztatta az őszi tájat. A  nap szépen sütött, ami jól esett a fiúnak, ugyanis nem hozott pulcsit. Csak remélni tudta, hogy nem fog megfázni. Meglátta a helyszínt, és megkönnyebülve vette észre, hogy nem késett el, ugyanis Minho még nem ért ide. Kiállt a folyó partjára, pont annyira, hogy a víz ne érjen hozzá cipője orrához. Gondkozott. Amikor egy éve pont ezen a napon pont itt szakított vele előző barátja, még arra is gondolt hogy leugrik a hídról. Szerencse hogy túl gyáva volt hozzá hogy megtegye. A gondolkodásból két kar szakította ki ami hátulról dereka köré fonódott, ezzel meglepve a fiatal fiút, aki emiatt megugrott, s majdnem a vízbe esett.

- Megijedtél? - kérdezte karok tulajdonosa, azaz Minho, aki Jisung derekát tartotta, hogy nehogy a vízbe zuhanjon.

- Hé! Majdnem bele estem a vízbe! És késtél is! - csattant fel.

- Azért készem, hogy ezt megvegyem neked - húzott elő háta mögül valamit. Egy rózsát. Egy fehér rózsát. Az alacsonyabbnak ez a kedvenc virága, és elképzelni sem tudta, hogy Minho honnan tudta meg, mikor senkinek sem mondta el.

- Honnan tudtad? Hogy ez a kedvencem...

- Illik hozzád - ennyit mondott majd a másik kezeit felemelve helyezte bele a növényt.

- Köszönöm - motyogta Jisung - induljunk - haladt el egy irányba, majd egyszer csak egy kéz fonódott ujjai közé. Minho csak rá mosolygott és felsétáltak a hídra.

Jisumg a híd korlátjára felülve hagyta, hogy lágy fuvallatok simogassák arcát, Minho pedig a partról felhozott köveket dobálta a folyóba.
Elveszett az emlékekbe, és titkon megköszönte exének hogy szakított vele, mert akkor most nem lehetne itt Minhoval.

- Jisung - szólította meg a fiút az idősebb - valamit már rég el szerettem volna mondani - erre a mondatra Jisung leugrott a korlátról, természetesen a hídra, nem a folyóba - Úgy érzem egy ideje hogy nekem már nem kell senki más. Csak te Jisung. És ha jól értelmeztem a jeleket neked is hasonlóak az érzésid - mondta Minho bizonytalan hangon amit Jisungnak muszály volt megmosolyognia

- Nekem is tetszel Minho. Sőt szeretlek - ezzel a mondatta az idősebb karjaiba ugrott, aki megpörgette őt, úgy mi t a filmekben.

- Soha nem akarlak elengedni Sungi. És bocsánat hogy olyan hülye voltam

- Semmi gond. Mindenkinek vannak mély pontjai. És én úgy érzem fairnek ha én is elmesélem neked az enyéimet - mondta mire Minho nem válaszolt, csak kíváncsian hallgatott - Eddig összesen két barátom volt. Az elsővel 15 éves koromban jöttem össze. Nagyon fiatal voltam. Nem tudtam mit akarok. Ő viszont tudta mit akart. Ő már 18 éves volt. Felnőttebb és érettebb volt nálam - mondta, s az idősebb eközben szerelme oldalát cirógatta - Le akart velem feküdni. De én még nem álltam készen és időben leállítottam. Megértő volt és jól fogadta. Ez nagyon jól esett. De ez csak látszat volt. A születésnapján át mentem hozzá. Nem beszéltük meglepetés volt. Csak hát... Az édesanyja se nagyon akart beengedni. Mimor fölértem furcsa hangokat hallottam a szobájából. Érted mire célzok - kérdezte mire bólintott a barna hajú - a legjobb barátjával csalt meg. Mindig is féltékeny voltam rá, de mimdig csak bizonygatta hogy ők csak barátok.

- Tulajdonképpen nem tudta a madrágjában tartani a farkát - mondta Minho mire a szöszi felnevetett

- Így is lehet fogalmazni. Én ezután kb pár hónapra összejöttem egy másik sráccal. És én hülye nem akartam azt  a hibát elvéteni mint az előző kapcsatomnál. Nagyin hamar lefeküdtünk. És pont ez volt a baj. Ugyanis mint kiderült csak arra kellettem neki. És pontosan itt, pontosan egy éve ezen a napon szakított velem. Ezért ehhez a helyhez nem fűződnek olyan jó emlékeim.

- Akkor ezrn változtassunk! - mosolyodott el Minho amit Sungie egy értetlen pillantással díjazott - Légy a szerelmem Jisung! Légy a barátom cica - mondta Minho.

- Leszek Minho. Leszek - mondta szinte kiabálva, de elhallgattatták őt az idősebb édes ajkai, amik lassan mozogtak sajátján. Jisung egy percre leblokkolt, majd ő is becsatlakozott ajkaik lágy keringőjébe. Minho nyelvével végignyalt a fiatalabb ajkain, s Jisung az alsó ajkát leejtve engedte, hogy Minho bejusson szájába, ezzel még közelebb kerülve egymáshoz. Jisung is becsatlakozott nyelveik háborújába s a vezetést Minho nyerte meg, de el kellett válniuk egymástól, ugyanis egy kiáltás szakította őket félbe.

- Hé! Fiatalom! Értem én hoyg szeretitek egymást, de itt gyerekek is vannak! - kiáltott rájuk egy kissé öregebb néni aki unokáit hozta ide feltehetőleg kirándulni. A két fiatal egymás szemébe nézett majd felnevettek, és sűrűn elnézést kérve elsétáltak a tetthelyről.

Így történt hogy Han Jisung egy év után pontosan ugyanott kapta meg szerelmét, ahol egy évvel ezelőtt őt hagyták el.