Semmi sem az, aminek látszik

Mint egy tündérmesében

1998. december 19. 19:00
.
Weasley család otthona
.
Hermione, Ron és Harry közösen ünneplik a karácsonyt, mint minden évben a Weasley családdal. Molly és Arthur Weasley csak azon vannak, hogy minél szebbé tegyék ezt az ünnepet. Az égész család már nagy lázban ég.
Ginny lelkesen készíti fahéjas illatú gyertya mellett és halk zene kíséretével a testvéreinek, barátainak és szüleinek szánt ajándékait.
Fred és George is valamiben mesterkednek.
Ron Hermioneval és Harryvel ötletelnek, mivel tehetnék szebbé szeretteik karácsonyát.
.
Harry Potter szemszöge:
Nagyon sokat jelent nekem az, hogy van, akikkel tölthetem szeretetben ezt az ünnepet. Nagyon örülök, hogy ilyenkor mindig befogadnak magukhoz Weasleyek. Molly és Arthur saját gyermekükként szeretnek engem, a gyerekeik pedig testvérükként tekintenek rám.
Itt ülünk hárman, Ronnal és Hermioneval a nappaliban és mosolygunk egymásra.
Ide-oda nézek rájuk és nézek bele gyönyörű barna illetve zöld szemeikbe. Látom, ahogyan szemeik csillognak, és a égősorok fényeit tükrözi a szemük. Árad belőlük a szeretet, érzem hármunk közt ezt a szoros köteléket ami kialakult az elmúlt pár évben. Ők már nem csak a legjobb barátaim, ők az én igazi családom. Rengeteg mindenen mentünk már együtt keresztül. Nagyon sok mindent megéltünk együtt. Számtalan akadályt leküzdöttünk már, bármi is tért az utunkba mi hárman kitartottunk egymásért. Nagyon szeretem őket, mindent meg tudunk beszélni, nagyon megbízható emberek. De van egy dolog...
Épp ahogy ezen elgondolkodtam Hermione megszólalt:
-Na hipp-hopp, nem ülhetünk csak itt és bámulhatjuk egymást!-pattant fel a fotelból
-Nagyon szépek vagytok, nézegetnélek még egy darabig titeket, de az ajándékok nem veszik meg saját magukat. Indulás!
.
Hermione szemszöge:
Amint ezt elmondtam, mentem is a kabátomért. Felvettem, majd a bakancsomat is. Miközben húztam fel a kesztyűmet a fiúkra pillantottam. Ők visszanéztek rám, majd egymásra néztek. Felnevettek, vállat vontak, majd végre felálltak kényelmesen elhelyezkedett pozíciójukból és megindultak készülődni. Míg az ajtóban vártam rájuk a falon lévő családi fotókat nézegettem. Olyan jó látni, hogy Weasleyék ilyen szeretetben gazdag család. Vidám hangulata van az összes képnek. Rengeteg családi fotó, és aranyosabbnál aranyosabb kiskori képekben merültem el. Milyen kis édes volt picikének Ron, egy tünemény.
Arra lettem figyelmes egy kis idő múlva, hogy már a fiúk várnak rám karba tett kézzel.
-Most mi van?-kérdeztem tőlük.-Elmerültem ezekben a tündéri családi fotókban.-majd elsőnek kiléptem az ajtón.
Havazik, a lábam alatt már ropogott a hó.
Körbenéztem és a látvány ami fogadott csodálatos volt. A rengeteg világítás, szebbnél szebb díszek, vidám felnőttek és gyerekek.
Kürtöskalács illata ütötte meg az orromat, meg is kívántam rögtön. Karácsonyi dalok szóltak, a kisgyermekek táncikáltak rá. Eszméletlen. Ilyen hangulat mellett és ezt látva, van bármilyen ember, aki szomorú lenne?
Elindultunk hát a fiúkkal, hogy ajándékokat vásároljunk. Amint elindultunk Ron közelebb jött hozzám. Kezeink lassan egymáshoz értek és az ujjaink összefonódtak. Rámosolyodtam, majd ő visszamosolygott rám.
-Na eddig nagyon siettünk, nem Hermione?-szólalt meg Harry.
-De de, ne haragudj.-válaszoltam, és felnevettem egy kicsit.
Folytatva utunkat megálltunk, hogy vegyünk valamilyen forró italt magunknak.
Harryvel vettünk egy-egy forró csokit magunknak, Ron pedig a forralt bor mellett döntött.
Kedvenc kis ajándékboltunk előtt cikázó sor állt, de nem tehettünk mást, így beálltunk mi is.
Míg várakoztunk, egy percig sem unatkoztunk.
Elbeszélgettünk, hülyültünk egymással.
Sokat nevettünk, mindhármunk mosolya a füléig ért. Tökéletesebb ez már nem is lehetne.
Egy kis idő múlva elkezdtem picit fázni, így hozzábújtam Ronhoz. Felnéztem rá és belenéztem ragyogó szemeibe. Láttam magam bennük, és a körülöttünk lévő vásárt. Ő is mélyen belenézett a szemembe, egyik kezével megfogta az arcomat, közelebb húzta magához, lehunyta a csillogó szemeit, majd megcsókolt. Egy tündérmesében érzem magam.
Egyszer csak egy hangot hallottunk.
Talán egy ablak csapódásához hasonlíthatott. Néztünk hárman egymásra, mi lehetett ez és honnan jöhetett.

/Köszönöm, hogy elolvastad ezt is, remélem elnyerte a tetszésedet! Hamarosan érkezem a következő résszel, addig is jó szórakozást!/