Semmi sem az, aminek látszik

Kiszámíthatatlan helyzet

Ahogyan ezt kimondta az arcába nevettem.

-Úristen te nagyon összekeversz valakivel Potter!-Komolyra vettem a stílusom és fenyegetőre-Én egy Malfoy vagyok, Draco Malfoy ráadásul, azt hiszed, hogy én majd pityeregni fogok neked bármikor is? Kinek nézel te engem, Ronnak?

-Ugyan Draco!-vágott vissza Harry, és nézett rám teli vigyorral az arcán, nevetett picit, közben lepillantott maga elé.

Amint visszapillantott rám, ezt mondta:

-Na figyelj ide!-közelebb jött hozzám, és félig suttogva mondta tovább.

Én végig vérengző nézéssel néztem bele szemeibe, dühös, komoly arccal.

-Egy Malfoy vagy ugye?-folytatta Harry,  közben egy pillanatra oldalra pillantott fogas mosollyal-Sokat mondogatják ezt neked otthon gondolom.

-Te meg miről beszélsz Potter?-vágtam közbe.

-Shh shh shh!-csitított el Harry, majd folytatta-Te vagy a világ legirigyebb embere akit ismerek, Malfoy...

Ennek hallatán hangosan felröhögtem.

-Pottah, ne nevettess már! Elvégre siratásról volt szó, nem pedig erről! Mire is lennék irigy, most így őszintén? A törpe létedre, vagy arra a csúnya sebre a homlokodon? Vagy a kócos igénytelen hajadra Harry?

-Ohh Malfoy-nevetett fel Harry is-te arra vagy a legirigyebb, hogy nem vagy úgy szeretve, mint én, vagy akár Ron, Hermione, vagy igazából bárki más ezen a világon, tudod?

Néztem rá lenézően ismételten, értetlenül bámultam bele az arcába, fintorogva.

-A szíved és a lelked is sötétségből áll Draco!-folytatta Harry-Egy cseppnyi szeretet nincs benned, semmi! Nem arra kell verni magad állandóan, hogy te mennyi embernek tudod megkeseríteni az életét, mennyi embert tudsz megbántani! Tudod, szeretet nélkül te vagy egy senki Malfoy! Semmit nem érsz így, de semmit! Mindenkit elüldözöl magadtól, nincsen senki aki szeressen! Bár tudod ki akarna szeretni egy olyan görényt, mint amilyen te vagy! A családodtól is csak gondolom ezt a szöveget kapod, hogy így Malfoy úgy Malfoy. Én csak sajnálni tudlak téged Draco, lehetsz kívülről akármilyen, lehet akármennyire híres a Malfoy név, egy senki maradsz, üres lélekkel. Na meg persze életed végéig, egyes egyedül!

Fújtatva néztem rá, dühösen, meg tudtam volna ölni őt a szemeimmel.-
Csak az a baj, hogy igaza van. Ez sajnos pontosan így van. Legszívesebben tényleg elbőgném itt magam helyben. Gombóc keletkezett a torkomban, érzem ahogyan a könnycsatornáim dolgozni akarnának, de tartottam magam. Nem szabadott megmutatnom azt, hogy én erre a témára mennyire érzékeny vagyok, és azt sem, hogy igaza van ennek a szerencsétlennek. Nagyon a lelkembe hatolt, sikerült megtalálnia azt a pontot. Szenvedek belülről, a szavai marják azt a kis lelkemet is ami van. Sosem akartam ezt, utálok egyedül lenni, barátok és szerető család nélkül. Erre én kényszerítve vagyok, "Malfoy vagy Draco, Malfoy" "Egy Malfoy gonosz, érzéketlen"
"NE HOZZ SZÉGYENT RÁNK!"
Ne hozz szégyent ránk Malfoy, ne hozz szégyent ránk, ne hozz szégyent ránk. Képtelen voltam a szomorúságomból dühöt csinálni- mély levegőt vettem, közben lehunytam a szemem.
Amint kinyitottam, véresen belenéztem Potter szemébe és ezt mondtam:

-Ebből elég volt!

Megragadtam vállainál fogva, és berántottam magam mellé a hóba. Közben félig felálltam, de továbbra is a martam bele a vállaiba.
Felé hajoltam és erőteljes, hangosabb hanggal, ezt mondtam:

-Legalább nekem van családom Potter! Vannak akik motiváljanak engem, és elkísérjenek a számomra helyes útra! Neked nincsen Potter, miről beszélünk?

Folytattam volna tovább a mondandómat, mire azt éreztem hogy négy kéz egyszerre leránt Harryről és ellöknek.
Elvesztettem az egyensúlyom, és végigcsúsztam a jeges betonon.
Amint felnéztem láttam, hogy Ron volt az és Hermione.
Ron megindult felém, felrángatott a földről és nekinyomott a falnak. Hermione közben Harryt segítette fel, kérdezgette, hogy van, minden okés e vele.
Ron olyan ideges volt, hogy láttam az ereit kidudorodni a homlokán. Szemeiből is sugárzott a düh. Fujtatott rám folyamatosan. Éreztem ahogyan a körmei a mellkasomba vésődtek. Éreztem, ahogyan egyre erősebben nyom neki a falnak. Lábam már alig érte a földet. Egyre közelebbről láthattam az ideges arcát. De én mindvégig ugyan azzal a tipikus, fintorgós merev nézéssel néztem rá.
Majd ezt suttogta nekem, fogait össze-össze szorítva, fenyegetve:

-Ha mégegyszer egy újjal is hozzá mersz érni Hermionehez, a híres Draco Malfoy nevedre már csak emlékként fognak gondolni az emberek!-Megértetted?-kiáltotta ezt viszont már fel.

-Hagyjad Ron!-jött oda Hermione.

Rátette a kezét Ron vállára, ő ránézett, majd szépen lassan leengedett a falról.

-Majd innentől én elintézem!-mondta Hermione.

Amint ezt kimondta, egy hatalmasat húzott a képembe. Őszintén erre nem számítottam, egyáltalán  nem.
Azonnal összegörnyedtem, kezeimmel az arcomhoz nyúltam. Éreztem ahogyan a vér folyik rá a kezemre, a kezemről pedig le a fehér hóba cseppen.

/Köszönöm, hogy elolvastad ezt a részt is! Remélem tetszett, hamarosan jövök a következővel!/