Semmi sem az, aminek látszik

Ne hozz szégyent ránk!

dec.19; 19:55
.
Malfoy család otthona
.
Draco Malfoy szemszöge:
.
"Te egy gonosz ember vagy Draco"
Csak ezen a mondaton jár az eszem. Nem értem, miért vagyok én erre kötelezve? Én legbelül nem ilyen vagyok. Szeretnék szeretni embereket, és szeretném, ha végre engem is szeretnének. De ez nem következhet be, mivel erre a szerepjátékra vagyok kényszerítve.
"Ne hozz szégyent ránk"-na persze persze.
Nem érdekli őket mások érzései, a fontos, hogy fenntartsák a hírnevet és a "dicsőséget", a saját érdekeiket nézik csak. "Malfoyék a gonosz család, akiktől rettegni kell. Igazi görények." Utálom, hogy ennek vagyok kitéve. Ez számomra nem dicsőség, sem hírnév. Én egyáltalán nem ilyenre vágyom. Sosem fogják ezt nekem elfogadni a szüleim. Megint kezdtem egyre dühösebb lenni, és az érzelmeim kezdtek előtörni ismételten. Ide oda lépkedtem zsebre szorított kezekkel és lehajtott fejjel, amikor egyszer csak kopogtattak az ajtómon. Megálltam, felpillantottam, vettem egy mély levegőt, majd kinyitottam az ajtót. Apámmal találkoztam szembe. Kérdés nélkül megindult befelé a szobámba és leült az ágyamra. Én továbbá is ott álltam a kinyitott ajtó mellett, mire apám megszólított:

-Csukd be az ajtót fiam és gyere ide hozzám.

Lassan becsuktam az ajtót, majd leültem
mellé. Rám nézett és nekiállt a mondandójának:

-Draco, meg kell beszélnünk egy-két dolgot, mint Malfoy a Malfoyjal...

Na-gondoltam magamban-ez ismételten egy igazán szuper beszélgetés lesz.
Lehunytam egy másodpercre a szemem, összeszorítottam a fogaim, és miközben egy mély levegőt vettem visszapillantottam apámra.

-Igen apa? Mondjad.-válaszoltam neki.

-Mostanában nem érzem azt, mintha tényleg közénk tartoznál, Draco. Érzelegsz itt, sírdogálsz, hát az eszemet eldobom. Fiam, mi lett veled?-kérdezte kissé aggódóan, közben a vállamra tette a kezét és közelebb hajolt hozzám.

-Semmi apa!-válaszoltam kicsit indulatosabban, közben eltávolodtam tőle és a kezét leemeltem magamról. Dühösen és kissé fújtatva néztem bele a szemébe.

-Ennek a viselkedésnek, most nem tudom, hogy örüljek e fiam, vagy sem. Mindenesetre is, örülök annak, hogy látlak mostmár ilyen gonosznak is Draco, de -ismételten közelebb hajolt hozzám, közben az ő tekintete is dühössé vált és komollyá- ne velem játszadozd el ezt! Próbállak a jó útra téríteni fiam! Nem szeretném, hogyha szégyent hoznál rám, és a nevünkre! Menj ki kérlek ebbe a csodás karácsonyi vásárba, rég hallottak rólad az emberek, nem de?-mondta apám

-Minek menjek ki? Biztos, hogy nem megyek ki oda!-válaszoltam neki, közben az ablakom felé mutatva.

Apám felállt, odament az ablakhoz és széthúzta a függönyt. Leemelte a karjait, összefonta a két kezét maga mögött. Pár másodpercig hallgatott, majd odahívott magához és így szólt:

-Fiam látod ezt a sok boldog embert? Szeretném, ha ezen most azonnal változtatnál!

-Dehát apa!-vágtam közbe.

-Nincs de!-folytatta apám-Malfoy vagy, megcsinálod.

Nem szóltam erre semmit sem, csak bámultam magam elé. -Miért kell ezt nekem csinálnom? Egyszerűen én ezt nem akarom-gondoltam magamban, közben minimálisan mozgattam a fejem ide-oda.

-Jól látom az ott a híres Harry Potter?-folytatta apám-milyen kis boldog a kis szerelmes pár mellett... Ő velük is egy iskolába jársz, nem?

-De apa.-válaszoltam.

-Hát ez nagyszerű fiam! Gyerünk indulhatsz is!-közben megindult kifelé, és magával rántott engem is.

Mentünk lefelé a lépcsőn, apám mosolyogva, én pedig úgy, mint akit most visznek megöletni.

-Na, hova mentek?-kérdezte anyám.

-Ooh csak Draco megy!-válaszolta apám-Megy egy kicsit Malfoyoskodni. Igaz fiam?

-Persze apa...-néztem rá, közben az orrom alatt fintorogtam.

Apa gyors hozta a kabátom, cipőmet nekem. Felvettem őket, magamra kötöttem egy mardekáros sálat, majd belenéztem a tükörbe, és sóhajtottam egyet.

-Mire vársz Draco? Indulás!-mondta apám.

Kinyitotta az ajtót, majd lökött egy picit rajtam, hogy végre meginduljak. Kiérve a házból visszafordultam. Apám rám mosolygott, utána ezt suttogta:
"Légy Malfoy"-majd újra mosolygott és becsukta az ajtót. Visszafordultam, körbenéztem és egy mély levegőt vettem. Megindultam gyorsabb és indulatosabb léptekkel.
"Te egy gonosz ember vagy Draco!"
"Ne hozz szégyent ránk!"-"Ne hozz szégyent ránk!"-"Ne hozz szégyent ránk!"
Csak ezek a mondatok ismétlődtek a fejemben.
Fellökve az embereket, feldúltan hajtottam végig a karácsonyi vásár főutcáján Potterékhez tartva.
Egy kivilágított kisebb épület előtt álltak, háttal nekem. Megálltam, erőt vettem magamon-"menni fog ez Draco, menni fog ez Draco"-mondogattam magamban, majd egy gyorsabb lendülettel megindultam feléjük.
Majdnem hogy csak, rácsaptam Harry vállára, közben gonosz tekintetemmel néztem le rá.
Azonnal megfordult, közben lelökte a kezemet a válláról. Kissé megrémült és meglepődött fejjel nézett rám, egyre inkább hátrálva.

-Na mi van? Csak nem félsz Pottah?

/köszönöm, hogy elolvastad ezt is, remélem tetszett! Hamarosan jövök a következő résszel!/