a piece of sunshine

Prológus - avagy; ki is vagyok én?

Minden embernek megvan a maga baja. Nekem is. Főként, kezdve talán azzal, hogy nem vagyok túl szociális ember. Pedig a XX. században élek, ahol mindenki ismer mindenkit, mindenki újságot olvas, és előkelő társaságba jár. Én még sosem csináltam se ilyet, se ehhez hasonlót; nem voltam még bálban, nem járok klubokba sem. Sőt, ami a mai emberek szerint még rosszabb: barátaim sem igazán vannak. De hát ezt dobta a gép, a szüleim sem a társasági élet központjai, hiába nemesemberek, így hát én sem vagyok hozzászokva, sem rakényszerítve.

Magamról ezen kívül annyit, hogy a becses nevem Amelia Margaret Roberts, nemrég múltam 16 éves, szőkésbarna, amolyan semmilyen kinézetű hajam van, a magasságomról inkább szót ne is ejtsünk, ugyanis alig érem el a 155 centit.

Egy elég hangos lány vagyok, de barátaim, mint említettem, nincsenek. Mindig is elvoltam magammal, és talán pont emiatt is szeretek annyira olvasni és töltöm minden szabad percemet a könyvtárban, persze a jiujitsu és az önismereti vagy önképzőköri óráimon kívül.

A szüleim, Mr. és Mrs. Roberts, mindketten nemes családok sarjai, az anyai nagyszüleim grófi, míg az apai nagyszüleim bárói család, ennek következtében mindkét szülőm nemesi család sarja. Anyám, Mrs. Charlotte Annabeth Roberts, apám Mr. William David Roberts. Illetve még valami; nem vagyok a vér szerinti gyermekük. Örökbe lettem fogadva, mikor másfél éves voltam, úgyhogy erre az időszakomra emlékezni nem igazán emlékszem, de mivel becsületes emberek a nevelőszüleim, fontosnak tartották elmondani, mikor elég idősnek gondoltak rá. És én úgy gondolom, hogy jól tették, hogy elmondták, mégis nagyon tisztelem és szeretem őket.

A családomról és rólam körülbelül ennyit.