Komplikált [M&M Ff.]

3.

A szobámba belépve ledobtam a táskámat a földre, azzal a szándékkal, hogy jövő hét végéig rá sem nézek. A fiúk aztán tudnak időzíteni. Pont most kezdődött az őszi szünet. Rögtön elterültem a kanapén, majd hallottam a két puffanást mellettem, ami az ikrek jelenlétét jelezte. Mikor megérkeztünk anya már a vendégszobát készítette elő a fiúk szüleinek és Emmának. Mondtam neki, hogy fent leszünk, majd valami kajával és üdítővel a kezemben feljöttünk. Ülésbe tornáztam magam, majd végignéztem a két fiún, akik továbbra is csukott szemmel feküdtek.

- Szóval, mit akartok csinálni?

- Aludni – morogta Marcus, miközben az oldalára fordult.

- Ne már, most értetek ide!

- Igen és fáradtak vagyunk – vágta rá Mac, közben pedig magára húzta az egyik takarót, amit nekik hoztam fel. Tinus csak nevetett testvérén én pedig a karomat a mellkasom előtt összefonva elfordultam. Na, szépen nézünk ki!

- Gyere! – ragadta meg Martinus a csuklómat, majd húzott vissza. A fejemet a mellkasára hajtottam és beszívtam az illatát, amit olyan régóta hiányoltam.

Egy részem még mindig nem akarta elhinni, hogy itt vannak. Féltem, hogyha elalszok és legközelebb felébredek, többé már nem lesznek itt. De ahogy Martinus átölelte a derekamat és közelebb húzott magához, rájöttem, hogy ez bizony a valóság.

- Hiányoztál – motyogta Tinus, miközben lágyan megsimította az arcomat.

- Te is nekem – suttogtam és miközben Martinus közelebb hajolt, lassan lecsuktam a szemem.

A következő pillanatban egy-egy párna landolt a fejünkön.

- Tekintettel a szinglire! – szólt Marcus unott hangon mire mind a ketten elnevettük magunkat.

- Mi az hogy szingli? – Tinus kérdezte továbbra is nevetve és ledobta a párnát. – Hisz van neked barátnőd!

- De nincs itt! – Mac nyavajgott tovább én pedig megállás nélkül nevettem.

- Tehát van, nem? Szóval nem vagy szingli – és veszekedtek tovább.

Fel kell hívnom Kittit.