Rottyan, kottyan

Vers 1

Nem akartam azt tenni, mit nem szabad...
Fejemet vakartam, mikor választottam e utat.
Nem tettem én semmi rosszat, ne hidd..
Magamat követtem, s most, miről ugranék, egy híd.
Nem, igazából nem kelti fel figyelmem...
Menekülni haláltól? Senki sem, nincs kegyelem.
Hiába ütsz, bántassz, nem érsz el semmit.
Magadból férgeket vakarsz, nem kerülsz kínt.
Hiába teszel életet tönkre, s kacagsz harsányan.
Te sem élsz örökre, lejátszhatjuk a sírban.
Jaj, mily' butuska vagyok, igazam van, édes?
Akkor te, de én sem mozgok, hiába a kéjes
nyöszörgés, mit hallatsz síromnál, vagy máshol.
Velem végezni akarsz? Táplálkozzál másból!

Csak én kellek? Én vagyok, ki a fekete
éj leple alatt játék? Ki őfelsége menedéke?
A vörös könnyemből festetted festéked.
Te vagy, ki engem megöl, nem leszek menedéked.
Csontomból készíted sípod, mivel engem hívsz...
Kérdezed: "Te is akarod?" Azt hiszed szeretsz, nem tudod mit szívsz.
Szívemet tördelted, kedves ujjaiddal...
Nem érted? Bőrömet tépted csókjaiddal.
Nem akarom e mérget többé! Sírban hagyj nyugodni!
Folyik hullámból a lé... Kezed akarom fogni.