BNHA - Oneshots Karakter x Karakter『KÉRÉSEK NYITVA』

Kiribaku Bakugou elrablása

@sugarama kérésére

Kirisima pov

Az erdei edzőtáborunk alatt Bakugout elrabolták a gonoszok, méghozzá azért hogy átállítsák őt a saját oldalukra. Nem tagadom rettenetesen aggódtam, biztos voltam benne, hogy Bakugou soha nem állna közéjük. Lehet, hogy sokan csak mogorvának és erőszakosnak látják, de tudom, hogy nagyon is komolyan gondolja a hőssé válást. Rettenetesen magam alatt voltam. A legjobb barátomat elrabolták, és én semmit sem tehettem, hogy megakadályozzam őket ebben. Nem bírtam tétlenül ülni, miközben a barátom veszélyben volt.

Éppen ezért Midoriával, Idával, Todorokival, és Yaoyorozuval együtt elmentünk, hogy kiszabadítsuk Bakugou a fogságból.

Nem ment minden zökkenőmentesen, de végül sikerrel jártunk és megmentettük Bakugout. Anélkül hogy komolyabban belekeveredtünk volna a harcba.

A történtek után bentlakásossá vált az iskola, Bakugou pont a mellettem lévő szobát kapta. Aminek kimondottan örültem. Biztosan, furának tűnhet, de egy ideje már többet érezek Bakugou iránt egyszerű barátságnál. De ő semmit sem tud az érzéseimről. Még csak az kéne, hogy tönkre menjen a barátságunk emiatt.

A mai napot arra kaptuk, hogy kényelmesen berendezhessük az új lakhelyünket.

Sokkal gyorsabban haladok, mint vártam. -Eme mélyre szántó gondolatmenetemből, az ajtó kopogása zökkentett ki.

-Szia Bakugou mi járatban vagy?- Kérdeztem miután ajtót nyitottam.

-Beszélhetnénk? Kérdezte azon a megszokott Bakugous hangján. Arrébb álltam, hogy bejöhessen.

-Miről szeretnél beszélni? –Kérdeztem.

-A te ötleted volt...?

-He, micsoda?- értetlenkedtem.

- A te ötleted volt a mentőakció, igaz?- Kérdezte, de mintha dühöt érzékelnék a hangjában.

-Nos igazából Todorokival együtt találtuk ki hogy megmentünk téged és... Nem hagyta hogy befejezzem.

-És mégis minek, kis híján sikerült kirúgatnotok magatokat a suliból. Csak a szerencséteknek köszönhetitek, hogy még itt lehettek! -Gyakorlatilag már kiabált velem. Már hozzá szoktam Bakugou stílusához, de most mégis valahogy rosszul esett, hogy így beszél velem.

-Ebben igazad van, de képtelen voltam tétlenül ülni. Szörnyen bántott, hogy nem tehettem az égvilágon semmit az ellen, hogy elraboljanak. –Ahogy ezt ki mondtam könnyek kezdtek szökni a szemembe.

-És ezért...

-És ezért kis híján elbuktad, hogy hős lehess -vágott ismét a szavamba.

-Akkor valahogy nem foglalkoztam ezzel. Csak az járt a fejemben hogy meg akarlak menteni. –Itt már csaknem zokogtam.

-MIÉRT?

-AZÉRT MERT SZERETLEK- feleltem már kiabálva. Csak ezután esett le hogy mit is mondtam. Na mind1 innen már nincs vissza út –Gondoltam.

-Hogy mivan?- kérdezte teljesen letaglózva. Mondjuk, nem csodálom, nem minden nap vall neked szerelmet a legjobb fiú barátod.

-Jól hallottad azt mondtam, hogy szeretlek. Ezért nem tudtam nyugton maradni. Egyedül csak arra tudtam gondolni, hogy biztonságban akarlak tudni téged. –Feleltem sírva. Tudom ez nem éppen férfias viselkedés, de tartok tőle hogy ezzel véget érhet a barátságunk. A szemeimet törölgettem, nem mertem Bakugoura nézni.

-És most mégis miért sírsz?- Kérdezdte, de meglepő módón sokkal nyugodtabb volt a hangja, mint korábban.

-Mert félek attól, hogy tönkre tettem a barátságunkat. –Feleltem a padlót páztázva.

De ekkor Bakugou olyan dolgot tett, amire egyáltalán nem számítottam. Közelebb lépett hozzám, majd az állam alá nyúlva felemelte ezzel elérve, hogy rá nézzek, és megcsókolt. Teljesen ledöbbentem, de pár másodperc múlva visszacsókoltam. A derekamat átfogva vont közelebb magához, míg én a nyakát karoltam át. Elképesztően csodálatos érzés volt, finoman ízlelgettük egymás ajkait. Mindketten a dominanciáért küzdöttünk, de végül én engedtem Bakugounak, és teljesen elmerültem a csókunkban, finoman megnyalta alsó ajkamat bebocsátást kérve. Természetesen megadtam az engedélyt, ő pedig nem tétovázva vette birtokba a számbelsejét. Nyelveink heves csatát vívtak. Azt kívántam, hogy ez a csodás pillanat bár sose érne véget, de levegőhiány miatt szét kellet válnunk. Bakugounak teljesen kipirul az arca, és valószínűleg az én arcom is a hajam színével kezdett versenyezni. Bár a csókot abba hagytuk nem engedtük el egymást.

- Izé, én ezt most nem egészen értem?

- Mégis mit nem értesz furahajú, nem egy értelmű hogy én is szeretlek? –Kérdezte rákvörös arccal, miközben a zavarával küszködött. -Ezért voltam olyan dühös hogy miattam majdnem itt kellet hagynod a sulit. Nélküled szart se érne ez az egész.

- Köszönöm, de tudod ugyan ez igaz az én oldalamról is, számomra nélküled nem érne semmit ez az egész. És tudtam, hogy nem fogsz a gonoszok közé állni, mivel komolyan gondolod a hősé válást. Ezért is féltem annyira hogy mit fognak tenni veled, ha azt látják, hogy nem állsz kötélnek.

- Hm úgy látszik jól ismersz.

- Én ismerlek szerintem a legjobban az osztálytársaink közül. –Mondtam magabiztosan.

- Azért ne bízd, el magad még te sem tudsz rólam mindent. -Egy gonosz mosoly jelent meg az arcán.

- De azon leszek, hogy mindent megtudjak. -Jól ismert cápa mosolyomat villantom neki.

- Sok sikert hozzá.

- Köszönöm. –Feletem mosolyogva.

- Egyéb ként, kérdeznék még valamit. -Mondja nekem Bakugou komoly arccal.

- Tessék, mi lenne az?

- Kirisima Eijiro leszel a barátom? -Kérdezi vigyorogva.

- Ha, ijesztgetsz itt feleslegesen, de igen Bakugou Katsuki leszek a barátod. –Felelem szintén vigyorogva. Majd ezúttal én hívom szenvedélyes csókra édes ajkait.

Ime életem első Oneshot-ja. Szerintem egy kicsit össze csapott let. Lehet hogy  későbbiekben még fogok javítani rajta. Addig is jó olvasást mindenkinek. :)