Rám Tartozik

2

Szuper most mit csináljak? Menjek el a gyengélkedőre és így kitudodik hogy tilosban jártam vagy inkább menjek vissza és feküdjek le aludni... Nagyon nehéz de nem kaphatok egy újabb büntetést. Gyorsan felszaladtam, elmondtam a dámának a jelszót és beléptem.

- Remus! Hol voltál eddig? - közeledett James. - Mi történt az álladdal? - basszus pont ezt akartam elkerülni.

- Semmi csak neki mentem a falnak mert megijedtem a Véres Bárótól. - vettem fel egy kényszer mosolyt. - De ha nem bánod most mennék aludni, nagyon fáradt vagyok.

- Nem Monny! Két hete csak kerülsz minket... Van valami baj? Ugye tudod hogy nekünk bármikor elmondhatod. - nagyon rossz érzés elsumákolni nekik mindent de nem tehetem meg, nem szeretném elveszíteni őket, nagyon fontosak nekem. 

- Nem nincs semmi baj, csak nagyon sok a tanulnivaló és nem szeretném az átlagom lerontani. - nevettem kínosan. - Szóval én mentem. - kikerültem Jamest és felmentem a hálóba. 

Gyorsan átöltöztem majd lefeküdtem. Könnyeimmel küzködve aludtam el. Reggel korán keltem, a szobában mindenki aludt. Talán így jobb, nem kell még Siriusnak is magyarázkodni. Feláltam felvettem tallárom majd elindultam a nagyterembe reggelizni. Mire leértem a lépcsők miatt összefutottam Lilyvel.

- Szia Lupin! - mosolygott rám. - Nem nagyon látlak mostanában a fiúkkal, valami történt? - lehet neki elmondhatom ha kihagyom belőle Jamest. 

- Szia! Hát... igen történt. Nagyon kínos az egész szóval nem nagyon szeretném itt elmondani. Ha talán bájitaltan után tudnánk beszélni... - vakartam meg tarkóm. Remélem nem fogom megbánni. 

- Persze, akkor majd bájitaltan után. De nekem mennem kell szóval... - látszott rajta hogy nagyon meglepődött hirtelen közeledésemnek.

Mindegy jobb lenne enni valamit. Leültem majd vettem magamnak egy pirítóst és egy serleg töklevet. Gyorsan megreggeliztem és elindultam mágiatörténet órára. Az óra borzalmasan lassan telt és nem csak a professzornak köszönhetően hanem azért is mert egyedül ültem. Hiányoznak azok a régi idők amikor csak a titkos átjárókon át, mikor Hagrid kunyhója mellet bujtunk el mikor a holt már majdnem feljött. Hiányoznak ezek az idők igen nagyon de nem tudok semmi mást tenni mit taszítani magamtól a két fiút. Így lesz a legjobb mindenkinek. Az óra végén indultam kifelé amikor Perselus rálépett a tallárom szélére így engem megbillentve egyensúlyomból. Én csak döltem míg egy kéz el nem kapott. Felnézetm és megláttam Sirius rémült arcát. 

- Jól vagy? Nem ütötted meg magad? - vizsgált meg rendesen. 

- I-igen r-rendben vagyok! - miért pont te? - Köszönöm hogy elkaptál de én most megyek bűbájtanra még sok dolgom van. 

- Remus! NEM! Velünk jössz, nem fogsz elkésni. Na gyere. - majd karon ragadott és vonszolt maga után. 

Nem hiszem el hogy így meg lehet hijusítani a tökéletes tervem hogy egész év végéig kerülni fogom őket. Egy idő után lemaradtunk James és Peter mögött majd Sirius megállt. Szemebe nézett, gyönyörű barna szemei vannak csak úgy csillognak. Ajkaira néztem és akaratomon kívül megnyaltam sajátom. Basszus remélem nem vette észre mert ebből nem jönnék ki valami jól. 

- Monny van valami problémád velem? Vagy talán James a bajod? 

- Dehogy is! Csak nagyon sokat kell tanulnom, ennyi az egész. - néztem félre, nem valami jól tudok hazudni az egyszer biztos. 

- Tényleg? Kerülsz minket Remus! Év eleje óta. Remélem nem azért kerülsz mert megöleltelek akkor? - nem, nem, nem lehet igaz, rájött. Csak néztem kikerekedett szemekkel. - Akkor igen, figyelj ha azért kerülsz akkor nyugi nem vagyok meleg, az csak egy baráti ölelés volt. - mosolygott rám. Nem bírom tovább érzem hogy szemeim megtelnek könnyekkel, ha nem enged el látni fogja hogy összetört és így csak magamat buktatnám le.