Rám Tartozik

4

A két fiú megérkezve a gyengélkedőre leroskadtak egy ágyra majd elaludtak. Madam Pomfrey talált rá a két sebesült fiúra akik már nagyon ramatyul néztek ki. Gyorsan kezelésbe vette őket és külön  ágyba fektette Remust és Jamest. Teltek a napok de James nem kelt fel Remus nagyon aggódni és félni kezdett. Az ő hibája, minden az ő hibája. Majd lassan a forró sós könnyek elkezdtek lefelé hullani sebes arcáról. Már csak egy út van. Gondolta magában a Remus, majd felkelt James mellől és elindult Hisztis Mirtyl WC-jébe. Ahogy gondolta senki nem volt ott csak Mirtyl. 

- Rég voltál, most mi bánt? - kérdezte Mirtyl flegmán. Igaz hogy az utóbbi időben egy cseppet elhanyagolta a szellemet amit nagyon bán hísz mindig meghallgatta,

- Igen ami azt illeti azért jöttem hogy elbúcsúzni jöttem. Megölöm magam még ma este befejezem ezt az égész kínszenvedést. - igaz hogy nagyon fél Remus mert tudja hogy ez is fájni fog de ezt már csak kibírja egy utolsó szenvedés majd az örök megnyugvás. 

- De, de ugye nem amit a fiú miatt csinálod ugye Remus? Sitius vagy kicsoda... 

- Sirius, részben igen részben nem. Vannak olyan dolgok Mirtyl amit nem mondhatok el, de igen ő is benne van a dologban. - nem akart sírni a fiú de nem megy neki, nem elég erős ahoz hogy ne sírjon. Fél hogy majd ha elmegy innen hogyan fognak reagálni szülei arra hogy egy szem fiúk megölte saját magát. Ők nem tudnak semmit azon kívül hogy egy vérfarkas, nem fogják tudni hogy a fiúk azért halt meg mert nem bírta elviselni hogy meleg...  

- De ne tedd! Tudod én mit meg nem adnék azért hogy újra ember lehessek? Remus gondolom hogy most nehéz neked meg minden de ezért nem szabad feladnod a harcot, nem érdemli meg hogy miatta halj meg! Nagyon sajnálom hogy ezt akarod tenni de kérlek felejtsd el... 

- Nem, már elhatároztam magam Mirtyl. Szia! - azzal megfordult és elindult bűbájtan órára. 

A nap lassan telt, nem volt szokatlan Remus számára a magány de most valahogy nem is zavarta egy cseppet sem egyedül akar lenni, ki akarja tisztítani a fejét. Muszáj megtennie, ha nem is magáért akkor barátjaiért. Igen értük mindent. Nem is jegyzetelt egész nap minek? De ahogy minél közelebb került az este Remus annyira tántorodott vissza de mindig erőt vett magán - A barátaim miatt! - mondta mindig. Ahogy vége lett az összes órájának felment a Griffendél toronyba és leült még utoljára megnézni a finoman ropogó tűzet, érezni akarta a tűzből áradó finom meleget. 

- Remus! Remus! - kiabált neki Peter. - James felébredt, gyere gyorsan Dumbledore megengedte hogy meglátogassuk! - James jobban van, muszáj elbúcsúznom tőle. 

Felállt majd elindult. Majd most megköszönheti neki, talán meg is öleli utoljára. Már nem csal sétált hanem szaladt ahogy csak bírt. Az ajtó előtt megállt erőt vett magán majd benyitott. Látta hogy Jamesnek megcsillant a szem amikor meglátta őt. Rossz lesz a hülye feje nélkül, gondolta majd oda lépett az ágyához. 

- Látom kutya bajod! - mosolygott James. 

- Rólad ez nem mondható el! - mondta csalódottan már síros hangon Remus. - Miért? Miért James? Ha otthagysz nem kellene itt feküdnöd. Én mondtam hogy ne gyertek... - folytak le első könnycseppjei. - De innentől minden máshogy lesz, ígérem. 

- Ne hibáztasd magad ez miatt! Mondtam már nem hogy semmi baj, én akartam maradni. Na gyere ide te. - majd felült és a karjaiba zárta Remust. - És csak tudd jobb így!Legalább nem kell ott lennem semmilyen órán.

- Megsebesültél elég csúnyán meg is halhattál volna. - fúrta fejét James vallai közé. 

- Így van de itt vagyok ahogy látod szóval semmi baj. - Majd megfogta Remus fejét és megcsókolta a feje búbját.