ღ𝙰𝙽𝙶𝙴𝙻/𝙲𝙷𝙰𝙽𝙶𝙻𝙸𝚇/ღ

15

Felix

Ölelkezve feküdtünk Changbinnal. Egyikünk sem aludt, csak élveztük egymás társaságát. Gondoltam egyet és egyszer csak csípőjére ültem, mire meglepetten rám kapta a tekintetét.

- Mire készülsz? - mosolygott rám könyökén támaszkodva.

- Menjünk el kísértetházba!

- Mi? Ez komoly? - kérdezte Binnie kikerekedett szemekkel - Pedig azt hittem tök kis félős vagy....

- Pont azért - mondtam - néha szeretek szembe nézni a félelmeimmel - néztem rá komolyan s ő is tekintetembe fúrta övét. Mivel még mindig csípőjén ültem, csak úgy tudott felülni, hogy én hátrébb csúsztam ölébe. Ő derekamra fogott, s közelebb húzott magához úgy, hogy szinte egész felsőtestünk egymásnak simult. Egymásra néztünk, majd én kicsit megszeppenve, de közelebb hajoltam hozzá. Ő össze érintette ajkainkat. Rövid kis csók volt, de ez most így volt jó. A pillanat egyszerűségében nem lett volna odaillő se egy szenvedélyes, se egy érzelemmel túlfűtött csók. Csak egy egyszerű kis szájra puszi volt, de pont elég szeretetteljes ahhoz hogy meherősítsük egymás iránt érzett érzéseinket. Mosolyogva szálltam ki öléből, majd kezemet nyújtottam nem ki, amit szívesen elfogadott.

- Öhm izé... Átöltöznék - szólaltam meg.

- Nem fogok kimenni - zárta rövidre a témát én pedig szégyenlősen, fal felé fordulva kezdtem el hipergyorsasággal átöltözni. Biztos vagyok benne hogy nézett, ezért ahogy kész lettem gyorsan megfordultam. Ő fedetlen felsőtesttel állt sokat mondó kockáit megbámutam, majd még többet mondó alsójára vezettem tekintetem. Már eléggé belepirultam hogy egy ideje férfiasságával szemezek, ezért gyorsan elkaptam a tekintetem. Ő idő közben felöltözött, s kezemet megfogva vezetett ki a szobából.

- Amúgy tudod hol van kísértet ház? - kérdezte Binnie kicsit kételkedően, mire én lelkes bólogatásba kezdtem, ő pedig hajamat össze borzolta, s kifelé vettük az irányt. Elértük uticélunkat, aminek látványától is megborzongtam.

- Higy állsz az ijesztő dolgokkal? - kérdeztem.

- Hát szeretem a horror filmeket - mondta mire megnyugodtam, ha én megijedek ő legalább nem szalad el. Megvettük a belépőket, s engem elfogott a félelem.

- Bin. Vigyázol rám? - kérdeztem.

- Persze. Nem hagyom hogy megegyenek a szellemek - puszilt himlokomra, s ez egyszerre volt aranyos és gáz is. Ennyire be vagyok tojva, de azért elrángattam magammal.

Bementünk az első terembe, ahol látszólag nem volt semmi. Csak egy asztal, rajta egy koponya, meg egy levél.

kedves játékoksok! Mivel ide bejöttetek kijönni már nem tudtok csak ha megoldjátok a feladatokat. Egy térkép segítségével kell különböző szobákban számokat megtalálnotok, amiből egy telefonszám jön majd ki. Ezt kell felhívni, és kiengednek titeket. A játék nem időhöz kötött. Jó szórakozást.

Ui.: ha hallotok valami furát akkor meneküljetek.

- Oo. Én nem  erre válalkoztam.

- Hagyd már. Végül is mennyire lehet nehéz? - kérdezte Bin, majd a térképet kivéve a borítékből, s az asztalon lévő zseblámpát megfogva indult el egy irányba.

- Nehogy egyedül merj hagyni - rohantam oda hozzá és megfogtam a kezét. Egy idejig sétáltunk, majd megszólalt.

- Asszem itt vagyunk. Azt írja a térkép hogy itt van négy szám.

Elkezdtem keresgélni. Lehajoltam, benéztem a szekrények alá. Kinyitottam egy dobozt amiből egy csomó repülő denevér szállt ki csattogva. Én hangosan felsikítottam, és Changbin idejött hozzám.

- Megvagy? - kérdezte, én pwdig rendeztem légzésemet a kisebb sokktól.

- Persze. Amúgy ott van egy szám - mutattam a dobozba.

- Na mire vársz?

- Mi? Én biztos nem veszem ki! Ki tudja milyen szörnyek vannak még abban a dobozban - mondtam, de Changbin kérlelő tekintetének nem tudtam ellen állni. Félve benyúltam a dobozba, s két ujjal kiemeltem a kártyát amire egy négy számjegyű szám volt írva.

- Ügyes vagy Lix! Már csak két állomás. Gyere! - fogta meg a kezems húzni kezdett a következő hely felé. Ez a terem sokkal kisebb volt mint az előző, szinte alig fértünk el ketten. Binnie a lámpával világított, s egyszer csak megállt - Ott van - mutatott fek egy szekrény tetejére - Csak nem tudom hogy szedjük le.

- Hát izé... Ha esetleg felemelnél lehet hogy elérem - mondtam. Changbin mögém sétált, lábam közé guggolt, és felvett a nyakába - oké Binnie szólj ha nem bírsz és leraksz - elkezdtem nyújtózkodni, s mikor már majdnem meg volt Changbin felordított.

- Lix valami fogdossa a lábam. Siess.

- Pillanat mindjárt megvan - mondtam és tovább nyújtózkodtam. Abban a pillanatban mikor megfogtam a számkártyát, egy világító szempár sziszegő hanggal köszöntött - ÁÁÁÁ CHANGBIN TEGYÉL LE - gyorsan lerakott, lerázta magáról a kezet (?) és amilyen gyorsan csak tudtuk elhagytuk a szobát.
A következő helyszín egy... Fürdő szoba volt. És ez egyben az utolsó is.

- Ez az utolsó. Itt van az utolsó aztán megyünk haza.

- Ugye tudod hogy ezután nem hagyhatsz egyedül - kérdztem.

- Számítottam rá.

Bementünk a fürdőbe. Sehol semmi. Hol a francba lehet? Nem hiszem el. Hogy lehet egy kb 3 négyzetméres szkbába így eldugni valamit?

- Lix! - kiáltott Bin én pedig hátra fordultam és megláttam egy csuklyás alakot mögöttem.

- ÚRISTEN Úristen! Vidd innen Changbin! - mondtam, és Changbin leütötte a bácsikát. Pont megláttam a számot az egyik polcon mikor is a tusoló megnyitódott. Senki nem nyitotta meg, az emberünk eszméletlenül feküdt a földön.

- Lix hozd azt a hülye papírt és húzzunk a fenébe  - mondta én pedig megfogtam a kártyát, és rohanni kezdtünk a következő ajtó felé.

kedves játékosok! Sikeresen elértetek az utolsó állomáson, ahol már csak annyi a feladatotok, hogy megcsörgessétek a kártyákon szereplő számot. Utána szabadok vagytok.

-Binniem gyorsan csörgesd, menni akarok - nyqvajogtam. Bediktáltam a számot, s pár kicsöngés után kinyílt az ajtó, mi pedig mint ha a suliból szabadulnánk rohantunk kifelé.

- Na ilyet se csinálunk többet.

- Szerintem se. Köszönöm hogy vigyáztál rám..

- Azért te is bátor voltál - ölelte át derekam, és elindultunk vissza ideiglenes otthonunk felé.