New York utcái a szokásosnál is zsúfoltabbak voltak . A nap csak úgy ontotta magából a meleget, bár még csak április közepe volt.A lány szokásához híven ki kéri a reggeli kávéját tejjel és kevés cukorral, tetején pedig egy csipet fahéjjal.
A kavézóból ki lépve át szaladt az éppen haladó autók között, már amennyire a fekete magas sarkú cipője engedte, és fel sietett az út mellett álló felhőkarcoló lépcsőjén.
Be lépve az épületbe szembe találta magát a rengeteg akta táskás dolgozóval és a kávékkal siető titkárnőkkel.
- Jó reggelt kisasszony! - hajtott fejet a lánynak a recepciós férfi.
- Jó reggelt John - mosolygott a lány kedvesen. - Hogy van ma?
- Köszönöm nem panaszkodhatok- válaszolta és már fordult is a meg csörrenő telefon felé.
A lány tovább haladva el éri a lifteket és be szállva abba a leg felső szintre nyomja meg a gombot.
Kellemes zene szól, ami éppen passzol egy kellemesen induló naphoz.Fel érve a már megszokott környezet fogadja. A szőnyeg bordó színű és be borítja az egész padlót. A liftel szemben az üveg ablak előtt egy recepciós pult várja, benne két titkárnővel. Üdvözlik az imént érkezőt és már fordulnak is vissza a dolgukhoz.
A lifttől jobra haladva nyílik egy hosszú folyosó melyen a lány végig lépked egészen addig, amíg el nem ér egy nagy üveg ajtót, majd be nyit.
- Jó reggelt Nicky- köszönt a lány az elő térben ülő titkárnőjének és oda ment a leveleiért.
- Jó reggel Morgan- köszönt vissza a lánynak.
- Jött valamim? - érdeklődött Morgan és át hajolt a pult fölött, hogy jobban lásson.
- Pár irat, ami alá írásra vár. Egy két ajánló levél és tizenegykor jön Sarah Fletcher interjút készíteni veled.
- Teljesen ki ment a fejemből - csapott a homlokára. - Pedig reménykedtem, hogy nyugis napom lesz. Ha itt van kérlek küld be. Ó, és ha itt van Happy kérlek őt is - mondta és be ment az irodájába.
Az irodából az egész városra gyönyörű kilátás nyílt, ezért is szerette Morgan ennyire. Le ülve az asztalához fel nyitotta a laptopját és meg nyitotta az e-mailjeit. Pár hivatalos és fontos papírt ki nyomtatott és dossziékba is rakta.
Az ajánló leveleket gyorsan át nézte és amit érdemesnek talált azt ki készítette az asztalára, hogy majd Nickynek adja.
Az iratokat is gyorsan át futotta, de nem mindet írta alá.Az idő szinte repült és máris annyi idő volt, hogy Sarah Fechernek interjút adjon. A nő ahogy be lépett az irodába minden zeg zugot végig nézett mire meg állapodott a tekintete Morganen.
- Jó napot, köszönöm, hogy fogadott - mondta és a lány felé nyújtotta a kezét.
- Én köszönöm, hogy meg keresett- fogadta el és a sarokban lévő kanapéra tessékelte a nőt.
- Nos nem is húznám a szót, gondolom sok még a dolga úgyhogy szerintem vágjuk is bele.
- Egyetértek - modta Morgan és le tett egy üveg ásványvizet az újságíró nő elé és egy poharat.
- Kezdjük is a leg elején - mondta és meg nyomta a diktafont a kezében.
- Mi ösztönözte ennek a cégnek a létrehozásában?- Ez egyszerű. Már gyereke korom óta a szívemen viselem a rászoruló emberek sorsát így nem volt kétséges, hogy ha fel növök akkor ezt szeretném csinálni. Igaz a cégem már más területeken is tevékenykedik, de ez volt a fő ösztönzésem.
- Gondolom nem volt egyszerű ilyen fiatalon egy céget nyitni.
- Nem, természetesen nem volt az. Nagyon sokat köszönhetek az apámnak, mert segített el indulni. Sajnos nem mindenki van olyan helyzetben, hogy ezt meg tudja valósítani, de én szerencsésnek érzem magamat, hogy volt mellettem egy ember aki végig segített amíg el indultam.
- Az apja még mindig támogatja önt? - feszegette tovább a témát.
- Feltételezem pénz ügyileg érti, de nem már a saját lábamra álltam. Mindenem amim most van az a sajátom. Magamnak vettem vagy építettem fel az évek alatt.
- El mondaná, hogy mivel is foglalkozik a cége pontosan?
- Kezdetnek csak egy egyszerű alapítványnak indult. Segíteni a rászorulóknak és azoknak akik az utcára kényszerültek. Építettünk kisebb nagyobb házakat, épületeket erre a célra és a legtöbb embert itt helyeztük el. Persze ebből szinte nulla volt a be vétel így máshoz kellett folyamodni.
Így jött, hogy gyárthatnánk kozmetikai termékeket és a bevétel felét pedig a rászorulók kapják.- Ez nagyon nagy lelkű öntől - mosolyodott el Sarah. - Ön elég sok cég arca ha jól tudom, hogy bírja ilyen fiatalon a sok munkát?
- Szeretem a munkámat, egyszerűen imádom csinálni így sosem volt nagy falat.
-Ha nem bánj ki térnék egy kicsit a magán életére is.
- Hogyne - mondta Morgan, de már sejtette hova akar ki lyukadni.
- Az előbb említette az apját. Milyen a viszonyuk?
- Tökéletes én úgy vélem. Minden héten rendszeresen találkozunk és be pótoljuk az el maradt napokat.
- Ön ha jól tudom eddig Miamiban élt és csak nem rég jött ide. Mi volt az oka?
- Természetesen a munka. Persze otthonról is tudok dolgozni, de így egyszerűbb volt. És az apámhoz is közelebb vagyok.
- Szokott hozzá járni? Meg látogatja? Milyen a kapcsolata a csapat tagokkal?
- Igen meg szoktuk egymást látogatni, de a csapatról nem áll szándékomban beszélni.
- Még egy utolsó kérdést ha meg engedi - hajol közelebb. - Milyen érzés Tony Stark lányának lenni?
YOU ARE READING
Elérhetetlen ( Szünetel)
FanfictionEgy lány, aki próbál normális életet élni. Egy csapat hős kiknek az ország meg kötné a kezét. A lánynak választania kell. A család mellé áll vagy a barátai mellé. Ki áll az mellett amit a szíve súg vagy amit az esze?