Egy kávéházi Lady

Kisded korom óta sulykolták belém, hogy én arra születtem, hogy Anglia királya legyek, méltó a koronára és a trónra, legyek én a példakép az egyszerű emberek szemében. Erős kéz, ami védi a birodalmát az esetleges csapások ellen, akár egy jól megmunkált ezüst vért.

Ilyen nagy teherrel a vállamon jöttem erre a világra. Ahogy idősödtem egyre jobban utáltam a sorsomat, amit kirendeltek nekem, és egyre többet dacoltam apámmal. Egyszerűen nem akartam ekkora felelősséget, nem éreztem magam késznek arra, hogy egy egész földrészt irányítsak. Mindezek tetejébe hozzám akarnak adatni egy, olyan lányt, akit egyáltalán nem ismerek. Mint egy lepecsételt dokumentum, előre megírtak mit és hogyan kell majd tennem.

Azt hittem teljesen reménytelen, hogy egyszer megkapom a szabadon választás örömét. De azon a bizonyos napon, amikor elviharzottam hazulról, találkoztam az én Ladymmel, aki végre beragyogta az életemet, és eloszlatta a hamis csillogás tompa fényét.