Szempilláim alól felpillantok a férfira, aki gúnyos mosollyal méreget. Szürke öltönye zsebéből mutató és középső ujja segítségével előhúzza kubai szivarját és berepedezett ajkai közé emeli, miközben fekete szemei elsötétülnek amint a hátam mögé néz és arcvonásai megkeményülnek, ahogy Dimitri hangja ostorként csap le mögöttem. -Tűnj el a közeléből.-ér mellém, majd bal karjával védelmezően háta mögé tol, miközben észreveszem Sergejt és Viktort mindkét oldalamról, akik szintén védelmezően mellém állnak. Dimitri mély, karcos tekintélyt parancsoló hangja nem tűr ellenkezést, de a szürke öltönyös férfi halkan elneveti magát. -Kineveted a bátyámat?-lép előre Viktor és hirtelen mozdulattal előkapja fegyverét, mire a férfi testőrei is felénk szegezik pisztolyukat, amire már Sergej is előrántja, így két tűzharc közé esve. "Ráhúzza fejére a fekete kalapot és a szivart az ajkai közé helyezve motyogni kezd. -Megmondtam nem?-kuncog, de a hangjában semmi jó kedv nincs.-Nem volt jó ötlet idehozni, mert ahogy megláttam hogy néztek egymásra tudtam, hogy elfogja venni az eszedet.-helyezi a pisztolyt az asztalra én pedig hátradőlök a széken. A whiskeyt az asztalra teszem. -Bárki ártani mer neki, a saját kezemmel fogom addig kínozni ameddig könyörögni nem fog a halálért.