Szempilláim alól felpillantok a férfira, aki gúnyos mosollyal méreget. Szürke öltönye zsebéből mutató és középső ujja segítségével előhúzza kubai szivarját és berepedezett ajkai közé emeli, miközben fekete szemei elsötétülnek amint a hátam mögé néz...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
_______________________
A hasamra fordulok és igyekszem a lehető legtávolabbra kúszni tőle, miközben a fejem rettentően fáj. Zúg a fülem és fájdalom hasít a halántékomban, de nem fogom megadni azt az örömöt nekik, hogy csak úgy feladjam. Hallom, ahogy ketten felnevetnek és jól szórakoznak rajtam, miközben összemosódik előttem a táj, de minden erőmet beleadva remegő lábakkal felállok. Azonnal megszédülök és a térdeim roppannak, ahogy összecsuklok és leérkezem a földre. Két fényesre lakkozott alkalmi cipő jelenik meg előttem, majd a mutató és hüvelykujjával finoman közre fogja az államat. Gyengéden felemeli a fejem, én pedig dacosan a szemébe nézek, miközben valamennyire kitisztul előttem a kép. Akármennyire is ellenszenves, annyira jóképű és helyes. Gyönyörű, tengerkék szemeit hosszú és dús fekete szempillák keretezik. Kusza fekete haja tincsei elől belelógnak a szemébe, ahogy lehajtja fejét, hogy rám nézzen. Éles arcvonalát és férfias állkapcsát egy-két napos sötét borosta fedi. Ha nem ebben a helyzetben lennénk még el is pirulnék, de most a büszkeségem nem engedi.
-Jó lenne pár alkalomra, nem gondolod?-perverz mosoly jelenik meg a barna hajú férfi arcán, ahogy elém sétál és a kék szemű mellé állva, ő is fürkészni kezd. Egész testemben remegni kezdek, de nem mutatom ki, miközben valami beszóláson kattog az agyam, de semmi nem jut eszembe és ráfogom a félelemre, amit nem mutatok ki.
-Tetszik ahogy dacol.-csatlakozik a szőke is, mire a kék szemű elengedi az állam, én pedig kihasználva az alkalmat a barna hajú férfi méregdrágának tűnő cipőjére köpök, amiért egy utolsó lotyónak néz. Hátratántorodik, majd káromkodva rám néz.
-Kurva!-sziszegi és emeli a kezét, én pedig felemelt fejjel várom az ütést, de nem érkezik meg. A kék szemű férfi, mintha csak erre várt volna, reflexszerűen elkapja a barna hajú csuklóját és fekete inge alatt kirajzolódnak izmai, ahogy ujjaival egyre szorosabban markolja a barna karját.
-Nőket sohasem ütünk meg. -mély, karcos hangjára akaratlanul is kiráz a hideg. -Netalán emlékeztetnem kell téged a szabályainkra?-húzza fel szemöldökét, miközben a barna dühösen lesüti tekintetét, én pedig magamban gonoszan elvigyorodom.
-Szégyelljed magadat Andrew, szégyelljed magadat.-rázza a fejét a szőke csípőre tett kezekkel.
-Hé!
Szorosan lehunyom a szemem Carl hangjára és imádkozom, hogy ne lőjék le vagy keveredjen bajba miattam. Lassan hátrafordulok, mivel fáj a fejem és nem akarok megszédülni, majd a tekintetemmel megpróbálom utasítani a bátyámat, hogy húzzon innen. Ha engem elvinnének azt még túlélném, de ha az egyik családtagommal történne valami azt sosem bocsájtanám meg magamnak. Pláne, hogy aput és Gloriát nem hagyhatjuk magukra. Carl nem figyel rám, hanem a kék szeműre pillant és tisztelettudóan a karját nyújtja felé. Az utóbbi elfogadja és megrázzák egymás kezét, én pedig lefagyva térdelek még mindig a kemény betonon.
