Szempilláim alól felpillantok a férfira, aki gúnyos mosollyal méreget. Szürke öltönye zsebéből mutató és középső ujja segítségével előhúzza kubai szivarját és berepedezett ajkai közé emeli, miközben fekete szemei elsötétülnek amint a hátam mögé néz...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
_______________________
2016. 08 .19., New York
A két autó közé állok és felemelem a bal kezemben lévő pisztolyt. Jobbról egy fekete autó, balról pedig egy fehér fog közre, és mindkettő indulásra készen áll. A tömeg visszaszámol és ahogy kimondják az egyes számot, meghúzom a ravaszt és a golyó dördülve száll fel a levegőben. A két autó hangos zajjal száguld el mellettem, mire hátrafordulva nézek utánuk egészen addig, ameddig a tömeg be nem kerít. Kifurakodok közöttük, miközben a pisztolyt átteszem a jobb kezembe, a bal kezem pedig zsebről zsebre jár és fosztja ki az embereket, akiket túlságosan is lefoglal a szurkolás. Az évek alatt rájöttem, hogy kevesen használnak pénztárcát, és a pénzt csak a zsebükben tartják. Fekete kapucnimat a fejemre húzom és a pisztolyt bele csúsztatom a sötétkék farmerom szélébe, a pénz pedig a zsebemben landol. Elégedetten lépdelek a bátyám régi autójához, majd nekitámaszkodom és tengerkék szemeimmel a tömeget fürkészem. Annyira el vannak foglalva azzal, hogy szurkoljanak, nem is veszik észre ha meglopják őket. Beharapom az alsó ajkam és lesütöm a tekintetem. Abba kell hagynom. Ezek az emberek csak szórakozni jöttek és jönnek ide, magukkal hozzák az energiát és a jókedvet, de az nélkül távoznak mikor rájönnek, hogy elvették a tulajdonukat.
Minden második héten versenyt tartanak és én mindig itt vagyok, hogy kihasználjam az alkalmat. Az emberektől ilyenkor 200 dollárnál kevesebbet gyűjtök össze, a munkahelyemen pedig hetente kapok 400 dollárt. Akárhogy számolom, nem lesz elég kifizetnem a hónap végére Gloria kirándulását. A bátyám, Carl azért dolgozik, hogy a számlákat tudja fizetni, apu pedig azért, hogy étel kerüljön az asztalra. Én vagyok a felelős Gloriáért, hogy csajos dolgokat tudjak neki venni, hogy ápolt ruhákban küldjem el a suliba, megvenni a tanszereit és mindent ami egy kislánnyal együtt jár. És nem tudom, hogyan fogok a húgom szemébe nézni azok után, hogy két hónapja be van zsongva a kirándulást illetően. Frusztráltan sóhajtok és remegő kezekkel megdörzsölöm az arcom. Elbuktad. Már akkor, mikor megígérted neki, hogy elég pénzt gyűjtesz rá.
Szinte kitépem a kocsiajtót és bevágódom az ülésre, miközben a pisztolyt kihúzom a zsebemből és hátra dobom. Idegesen elfordítom a kulcsot és gázt adok. Miután anyu meghalt, én vettem át a szerepét, de amellett, hogy főzöm, takarítom ott van Gloria is, aki nem ismerhette meg az anyukáját. Anya helyett én vagyok neki, nekem kell foglalkoznom vele, elmagyarázni a lányos dolgokat, tanácsot adni pasik terén,idővel segíteni neki ruhát választani az első randira. Kötelességemnek érzem, hogy magamra vállaljam az összes felelősséget, nem csak Gloriát illetően, hanem a bátyámat, Carlt illetően is. A kormányt balra fordítom, miközben lassítok és leparkolok az ismerős ház előtt.
-Destiny! Des!-a húgom szinte kitépi az ajtót a helyéről, miközben nagy lelkesedéssel rohan felém. Összeszorítom a szemem és felkészülök a csalódottságra, amit a húgom szemében fogok látni majd. Kiveszem a kulcsot, kiszállok az autóból majd bezárom.
