Szempilláim alól felpillantok a férfira, aki gúnyos mosollyal méreget. Szürke öltönye zsebéből mutató és középső ujja segítségével előhúzza kubai szivarját és berepedezett ajkai közé emeli, miközben fekete szemei elsötétülnek amint a hátam mögé néz...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
__________________________
-Черт возьми. (Kibaszott pöcs)-morogja Dimitri, ahogy átszeli a távolságot közöttünk. Iszonyat csúnya látvány, hogy Wladimir vére bepiszkolódik és a koszos padlóval keveredik, miközben szemei nyitva maradnak engem nézve. A számra tapasztom a kezem az öklendezésemet elnyomva és elpillantok a halott férfiról, miközben érzem, hogy az ő vércseppjei folynak végig az arcomon. Dimitri hatalmas tetovált kézfeje jelenik meg előttem és az alkaromnál fogva felemel a földről, én pedig igyekszem megtartani a súlyomat a padlón. Ujjai könnyedén markolják át vékony karom, másik kezében pedig pisztolyt fogva rászegezi azt azokra a férfiakra, akik Viviant fogták le. Nem akarok, de megrezzenek ahogy meghúzza a ravaszt négyszer is.
-Túl sokan vannak Dimitri, nem tudtam volna megvédeni.-Vivian lehajtja a fejét, de szemkontaktust létesít velem és a tekintetében sajnálkozást fedezek fel, mire aprót biccentek megnyugtatóan, ám ő még mindig aggódva fürkész és tekintete átterjed az engem tartó férfire.
-A lány az én védelmem alatt áll, ami azt jelenti, ha bármelyikőtök hozzá mer nyúlni, élve felvágom a karotokat és lenyúzom rólatok a bőrt. Mindenhol.-megborzongok Dimitri elmélyült hangjára, ami durvább mint amit eddig hallottam és nyelek egy nagyot, ahogy felpillantok a sötétkék szemeibe, amik elsötétülve mérik végig a tömeget. Megijeszt, mivel tudom, hogy bármikor szó nélkül képes lenne megtenni amit az imént mondott és egyre távolabb szeretnék kerülni tőle. Arra gondolok, hogy alig egy órája vagyok itt és már most miattam ölt meg pár embert, akkor mi lesz még később. Tudom, hogy csak azért nem hagyja annyiban a dolgot mert a bátyámnak sok mindent köszönhet-fogalmam nincs mit, de nem is akarom tudni-, és hálás vagyok érte amiért nem engedte, hogy megerőszakoljanak Ennek ellenére viszont nem érzek mást, csak ellenszenvet Dimitri iránt, amiért kegyetlen, és kitudja mennyi ember életét ontotta már ki élete során.
A karomat markolva rángatni kezd a lépcső felé, Vivian pedig szó nélkül követ minket és lépést tart velünk. Kirántom a karom Dimitri markából és megdörzsölöm az elszorított részt, miközben felpillantok és figyelem a mostanra már érzelemmentes arckifejezését, de érzem a testéből áradó feszültséget. Máris sikerült felidegesítened, jól elintézted Des. A mai nap már csak haza akarok menni és a húgommal aludni. Apa bizonyára azt gondolja, hogy munkába mentem és baszki, teljesen elfelejtettem hogy ha bejelentés nélkül kihagyok akár egy napot is, a főnököm kirúg. Igaz meg van az oka rá, tekintve hogy sokszor késtem már el, de az is azért történt mert máshol túlóráztam. Fáradtan megdörzsölöm az arcom és szorosan kapaszkodva a korlátba felsétálok a lépcsőn, majd Vivianre nézek aki idegességében szinte véresre harapdálta ajkait.
-о чем ты думала, ведя его в спортзал?(Mégis mit képzeltél mikor levitted az edzőterembe?)-Dimitri bosszúsan Vivian felé fordul, én pedig úgy sem értek semmit, ezért hallgatok. -Вы также знаете, что мои люди голодают для женщин, мы еще не возвращаемся в Россию.(Te is tudod, hogy az embereim kivannak éhezve a nőkre, még nem megyünk vissza Oroszországba.)-hadarja.
