A fehér talár balladája [16+] - BEFEJEZETT

Ezüst selyempapir arany masnival

- Harry! Kelj fel! Neked van már ajándék a fa alatt!

Harry Potter álmosan nyújtózkodott egyet, majd sietősen magára rántotta a tavaly kapott "H" - feliratos kötöttpulcsiját és már pattant is ki az ágyból. Imádta a karácsonyt! A legkülönlegesebb időszak az évben és a kastély is ilyenkor a legszebb. Minden részletét szerette az ünnepnek, különösen azóta, mióta a barátai körében töltheti. A szálló hó, a csípös hideg, a kellemes meleg pattogó kandallótűz, a gyertyafény és a ragyogó ünnepi díszbe öltöztetett kastély megmelengették a lelkét minden évben és egyedi csak erre az időszakra jellemző hangulattal ajándékozták meg. Valahogy ilyenkor még a hétköznapok is másnak tűntek, és Harry nagyon szerette ezt az érzést. Idén is a Roxfortban marad majd a téli szünetre de Sirius és a többi rendtag is felváltva jönnek majd hozzá a kastélyba. Elvégre az edzés az edzés és ezalól a karácsony és a téliszünet se kivétel. De valahogy most még a feje felett lebegő háború és a kemény edzések okozta teher sem tűnt olyan mázsás súlynak mint máskor.
Alighogy leért a lépcsőn, már meg is látta a barátait a klubbhelységben, a hatalmas csillogó fa alatt ülni. Mosolyogva sietett oda hozzájuk.

- Ajándék? Máris? Dehát még nincs is karácsony.

- Úgylátszik valaki nagyon meg akart lepni, és nem bírt várni.

- Biztos a titkos hódolód! Ez annyira izgi.

- Giny, akadj már le a témáról, nincs titkos hódolom!

- Hát, nem is tudom...

- Már te is Mió?

- Nézd Harry, ez egy teljesen logikus következtetés. Ott volt az a bájitalreceptes könyv tavaly év végén, ami segített neked átmenni Piton vizsgáján, utána meg a seprűjavító készlet év elején ami gyakorlatilag megmentette a seprűdet a szezonra, majd a láthatatlan tinta és a könyv amit most naplónak használsz, és egyiken se volt név, vagy bármi utalás, ki küldhette.

- Ahogy ezen az ajándékon sincs. És nézd a csomagolást!

- Ezüst selyempapír arany masnival, akár csak a többinél.

A lányoknak valóban igaza volt, tényleg pont úgy volt csomagolva mint az előzőek. És Harrynek el kellett ismernie, hogy ezek a semmiből jövő, névtelen ajándékok valóban különösek voltak. Mindig pont a legjobb pillanatban jelentek meg nála, amikor épp szüksége volt rájuk. Csak úgy ott teremtek mellette. Mindegyik ezüst selyempapírba volt csomagolva és egy arany masnival volt átkötve. Harry az összes rejtélyes csomagot gondosan megvizsgálta mielőtt kinyitotta volna, mindenféle ártó szándékot kiszűrve, de egyik ajándék sem mutatott semmit a bűbájok és varázslatok sorozata alatt. Pedig az átokkeresőtől a mérgezésfelismerőn át a rontásszűrig mindenfajta kutató és védővarázslatot tesztelt rajtuk. De semmi. Egyszerűen kedves ajándékok voltak valakitől, aki nagyon nem akarta, hogy a fiú rájöjjön a kilétére. Sose volt mellette semmi, se egy cetli, se egy beazonosításra alkalmas jel. Ez volt az egészben a legkülönösebb. Ha valaki segíteni akart neki, akkor vajon miért így? Miért anonim módon? És ami a legfontosabb, vajon honnan tudta mindig tökéletes pontossággal mire van éppen szüksége?

- Jó oké, elismerem, tényleg furcsa kicsit. De attól még nem biztos hogy a hódolóm. Lehet csak egy titkos jó akaróm.

- A titkos hódoló sokkal menőbb.

- És sokkal valószínűbb is, haver.

- Ne már Ron... 

- Figyu haver, ha valaki támogatni akar, miért így tenné? Miért pont titkosan? Lenne ennek ezernyi más módja. Na de névtelen ajándékok?

- Jólvan, jólvan... gondoljatok amit akartok.

- Na de most már nyisd ki! Mindenkit majd megöl a kíváncsiság, hogy ezúttal mit rejt a doboz.

Harry nevetve térdelt a fa alá a kezébe vette a titokzatos dobozt, majd leült Giny és Hermione közé, akik izgatottan figyelték a történéseket és le sem vették a szemüket az ajándékáról. Ron és Nevil is a szokásásosnál érdeklődőbbnek bizonyultak. Harry ezt látva megint csak elmosolyodott. Hálás volt az életnek, hogy ilyen támogató barátai lehetnek. Láttszott rajtuk hogy valóban érdekli őket az ő hogyléte és minden amit mondtak csak azért volt mert azt akarják hogy boldog legyen. Pontosan tudták, hogy vágyott már egy társra, valaki olyanra akivel az élet nyugodt és békére lel mellette, aki megérti őt, aki mellette áll bármi is várjon rá, és aki feltétel nélkül szereti és akit ő is így szerethet.
De ha az embert Harry Potternek hívják, semmi sem olyan egyszerű, mint átlag halandó emberek esetében. Sajnos. Pedig mit meg nem adott volna érte.

A Griffendéles már arra sem vette a fáradtságot, hogy lefuttassa a dobozkán a szokásos bűbájsorozatát, tudta hogy nem fogja kellemetlen meglepetés érni és semmi ártó szándék nincs az ajándék mögött. Már ő is nagyon kezdett izgulni, mi lehet a csomagban. Valahol, a lelke mélyén igazán szerette volna azt hinni, hogy valóban egy titkos udvarló áll a különös ajándékok mögött. Mert akkor úgy érezhetné magát, hogy ő a legszerencsésebb flótás a világon... ugyanis bárki is küldözgetni neki ezeket, pokolian jól ismeri. Elmondhatatlan érzés fogta el ha arra gondolt, hogy valaki így udvarolt neki, kimutatva a gondoskodását és figyelmességét. De közben mégsem akarta beleélni magát az egészbe, mert túlságosan félt a csalódástól... hiába is töltötte el már a doboz látványa is különös bizsergéssel. Ez az egész túl szép, hogy igaz legyen... hogy vele történjen meg. De mégis, ha egy kívánsága lehetne idén karácsonykor, az az lenne, hogy bárki is küldi neki ezeket a meglepetéseket, az azért tegye ezt, mert szerelmes belé.

Extra tartalomért és kulisszatirkokért kövessenek Instagram - on:

Victoria_W_Knight