A fehér talár balladája [16+] - BEFEJEZETT

Halványkék talár vörös ajkakkal

Figyelem! Ehhez a részhez van ajánlott zene. A párosunk erre táncol majd:

David Bisbal - Dígale

(Mindenképp hallgasátok hozzá, úgy teljes a kép)

A Nagyteremben a karácsonyi bál levegője fagyos volt, ám ennek semmi köze sem volt a jeges díszítéshez vagy a téli évszakhoz. A teremben halk pusmogás hallattszott és minden szem egy különös párra szegeződött a tánctéren. Néhányan csodálkozva, mások teljes sokkan figyelték a táncoló párost mások pedig máris lázasan fogadásokba kezdtek az asztaloknál.

Eközben az említett páros egy csöppet sem zavartatta magát a tánctéren. Határozottan remekül érezték magukat egymás társaságában és még a zene is elég ritmusos volt, ráadásul bőven akadtak más párosok is mellettük, így elég nagy volt az alapzaj ahhoz, hogy kellemesen tudjanak társalogni.

- Szerinted mire fogadnak olyan bőszen?

- Nem tudom. Lehet arra hogy ez poen e vagy valóság. Vagy mondjuk hogy valóban te vagy az, vagy esetlegesen százfűlé.

- Hm... ez elképzelhető.

- Amúgy jókor jut eszembe, de nem lesz ebből baj?

- Valóban jókor jut eszedbe ezen elgondolkodni... De ha lesz is, már mindegy.

- Oh jaj. Én ebbe bele se gondoltam...

- Na azt mindjárt gondoltam, hogy a Griffendéles kis agyacskádban meg sem fordultak az iskola szabályai. De nem lesz gond. Szóltam Dumbledorenak, hogy veled érkezem.

- KOMOLYAN? És csak úgy mondta, hogy rendben, semmi gáz?

- Nem egészen. Előtte felmondtam.

- MI??????

- Ne nézz már ilyen ijedten. Gondolkozz. Nagykorú vagy.

- Oh értem már. Így ez nem illegális ugye? Csak ha itt tanítasz és hivatalos tanár-diák kapcsolatunk van.

- Pontosan. Holnap jelentik be a vacsorán, mielőtt mindenki elmegy a szünetre.

- És nem volt ellenére?

- Nem, egy csöppet sem. Bár igen meg volt lepve. Valószínűleg ezt még ő sem látta jönni.

- Pedig Dumbledore hozzá van szokva, hogy mindig mindenről tud.

- Na igen. És... neked sem volt ellenedre? Mármint érted. Kvázi bajba kevertelek.

- Ha így lett volna... nem fogadom el a meghívást. És végre volt jó indokom a felmondásra amit el is fogadott.

- Akkor jó... és most, khm.... hogy lesz?

- Nem megyek a tanév végesztéig sehova ha netán ezen gondolkodtál.... Segítek betanítani az új bájitalmestert. Gyengélkedői és egyéb bájitalok, teendők.

- Óh az jó... nagyon jó!

- Rögtön gondoltam.

Harry Potter annyira boldog volt, hogy egyszerűen ki sem tudta fejezni... a mosolya már lassan odakötött az arcára. Ezek szerint a férfi határozottan komolyan gondolja ezt az egészet ha képes volt érte felmondani... hogy legálissá tegye. Bele se mert gondolni, ez mit jelent. De ráért még ezzel foglalkozni, most csak meg akarta élni a pillanatot. Élete legjobb estéjét... mert ez határozottan az volt.

Már legalább fél órája a parketten voltak, amikor a zene váratlanul számot és stílust váltott egyszerre... a pörgős keringő helyét átvette egy igen lassú, romantikus szám. Harry úgy tippente hogy valószínűleg spanyol, vagy portugál... de mindenesetre nagyon szép volt. És nagyon romantikus is. Határozottan a lassuzós kategória, aminek a gondolatára is pillangók kezdtek röpdösni a hasában.
Amint Piton észlelte a ritmus váltást, nem is tétovázott soká, rögtön szorosabbra húzta balját a fiatal fiú kecses, vékony dereka körül. Harry pedig engedelmeskedett és szorosan a férfi mellkasához simúlt, bal kezét tanára mellkasára helyezve. Jobb keze pedig továbbra is egybeolvatt a férfiével. Piton lenyűgöző tánctudásának köszönhetően hamar felvették a zene ritmusát. Harry pedig majdnem elalélt a kialakult helyzettől. Még sosem érezte ennyire közel magát senkihez... és nem csak a fizikai közelségben értve. Minden rezdülést érzett amit az idősebb tett, érezte a forró levegővételeit az arcán, a meleg testét... szinte az izmait is. A Bájitalok mesterének bódító, fűszeres illata betöltötte az orra szaglósejtjeit és táncolás közben a férfi egy pillanatra sem engedte el a tekintetét. Azok az éjfekete szemek pedig fényesebben ragyogtak, mint a brosson a gyémántok és legalább ezer egy dolgot meséltek neki. Valószínülrg bárki aki látta őket kívülről azonnal levette, hogy nem csak valami kósza flörtről van szó... a férfi szemeiben egyértelmű, mély érzelmeket látott tükröződni és ettől majdnem sikerült elsírnia magát. Életében nem gondolta volna, hogy valaha átéli majd, hogy valaki így nézzen rá, mint most Piton. Szavakba sem lehetett önteni... és a férfi féloldalas mosolyából ítélve, ő is tökéletesen tisztában volt azzal, hogy az érzései nem egyoldalúak. A pillanat annyira tökéletes volt, hogy Harry azt kívánta, sose érjen véget...
Ám ahogy a zene végetért úgy múlet el a tökéletes pillanat is, mégsem hagyott maga után fájó ürességet. A zene visszaváltott a lassú keringőre és ezzel egyidejűleg ők is felvették a ritmusát. Harry pedig úgy érezte mintha újra érzékelni kezdené a külvilágot. Tulajdonképpen eddig fel sem tünt neki, hogy annyira a férfire volt koncentrálva, hogy nem hallott és nem látott mást rajta kívül.