A fehér talár balladája [16+] - BEFEJEZETT

Vörös rubint arany tintával

Harry egyre nagyobb izgarottsággal bontotta ki az elegánsan becsomagolt dobozt, és amikor meglátta annak tartalmát még a lélekzete is elakadt egy pillanatra. A csomag egy vörös bársony anyaggal volt kibélelve, aminek a tetején egy valódi tolvajkulcs díszelgett. A Griffendéles még életében nem látott igazit, tanultak ugyan róla de egy ilyen szerkezet valóságos kincs és rendkívül ritka darab is. A nyomozó aurorok és átoktörők leghőbb vágya, egy olyan penge amely a szó szoros értelmében képes bármit kinyitni vagy elvágni. Alig hitt a saját szemének. Ráadásul ez a darab egy mestermunka volt, gyönyörű kivitel: nagyjából 13 hüvelyk hosszú, hullásmos szélű bronz - ezüst ötvözet pengéje csodálatosan volt megmunkálva, aminek a közepére egy számára ismeretlen nyelven íródott szöveget véstek, a markolata valamiféle csontból készülhetett és fekete bőrrel volt bevonva, a markolat végén pedig egy hatalmas drágakő, vélhetően rubint díszelgett, aminek a csillogása meglehetősen különös volt. És ami a legdurvább volt, hogy a penge egyik oldalába bele volt vésve 2 szó: Harry Potter.*
Harry szeme könnybelábadt ahogy az ajándékában gyönyörködött. Bárki is küldte neki ezt, és az előszőeket is, nagyon jól ismeri és ezek szerint tudja azt is, hogy minden álma az, hogy egy nap majd nyomozó auror váljon belőle.

- Azta!

- Hűha Harry, ez nem semmi!

- Wao haver, ez csúcs. A titkos hódolód bárki is az, egy zseni. Nem könnyű manapság ilyet szerezni.

- Ráadásul egy enyire szépet.

- És névreszólót. Ezt valami komoly és bonyolúl bűbáj csinálhatta.

- Megnézhetem?

- Persze Giny.

Ahogy a fiú kiemelte a tolvaljulcsot a bársony tartójából és barátnője felé nyújtotta, egy kis pergamendarab esett ki a dobozból. Nem volt rajta semmi különleges, átlagos pergamennek látszott. A fiú gyorsan felvette a kis cetlit a klubbhelység szőnyegéről és amint megfordította, hatalamas boldog vigyor terült el az arcán. Végre egy üzenet. Az írás elegáns volt, sok díszes kacskaringóval, aranytintával.

- Ez meg mi?

- Biztos üzenet.

- Végre!

- Harry mire vársz? Olvasd már gyorsan! Haljuk mit ír!

Harryt megmosolyogtatta a barátai lelkesedése, de most csak azzal volt képes foglalkozni, hogy végre kapott egy üzenetet!

- Azt írja: "Használd okosan" "Ui: a kő a markolat végében úgy működik, mint egy gyanuszkóp. Világítani és forogni kezd, ha valaki ártani akar neked"

- Se név se aláírás?

- A-a. De ez az írás... valahonnan ismerős. De fogalmam sincs honnan.

- Nem baj, végre van egy nyomunk.

- Mutasd. Hátha észreveszek valamit.

Harry nagyon bízott benne, hogy Hermione talál rajta valamit ami legalább egy kis nyomot ad amin elindulhatnak. Meg akarta találni az illetőt bárki is legyen az. Szerette volna neki megköszönni az ajándékokat, de méginkább szerette volna megkérdezni, hogy miért kapta őket?

- Nem semmi a pasi, az biztos. Egy ilyen cucc egy vagyonba kerülhetett.

- Honnan veszed hogy férfi, Ron?

- Biztos, hogy az.

- Ronnak igaza van Harry, ez férfi kézírás. Aki írta nagyon elegáns és határozott és intelligens.

- Ezt az írásból olvastad ki?

- Igen. A sok kacskaringó arra utal hogy elegáns a határozott kissé jobbra döntött betűkből pedig erős jellemre tippelek és az aranytinta... nos még titokzatosabbá teszi. Egy átlagos tintát le lehetne bűbájjal követni, ezt nem. Valószínű az író is tudta azért ezt választotta.