A fehér talár balladája [16+] - BEFEJEZETT

Fehér öltöny fekete taláral

Harry Potter vasárnap hat óra előtt öt perccel idegesen topogott az óratoronyban miközben kitartóan próbálta megrendszabályozni remegő végtagjait. Annyira izgult, hogy egész nap egy falatot sem evett és aludni is csak pár órát tudott. Idegesen gyűrögette a hófehér zakójának szélét és próbált nem a lehetséges negatív kimenetelekre gondolni. A férfi el fog jönni... hiszen látta a mosolyt az arcán a minap, amikor meglátta a dobozokat és elolvasta az üzenetet. Nincs miért aggódnia. Mégis képtelen volt türtőztetni magát. Már majdnem hat óra! Hol van már a férfi??? Piton SOSE késik.

- Remélem tudja, Mr.Potter, hogy ez miért volt meggondolatlan ötlet?

Harry a mély bariton hallatán majd össze esett ijedtében, mert nem hallotta közeledni az idősebbet de határozottan meg is nyugodott némileg. A férfi hangja igazán lágy tónusú volt, még ha a szavai nem is ezt tükrözték. De tudta, hogy a férfinál csak a kis részletek számítanak. És ezt határozottan pozitív jelnek tekintette. Hatalmas, fülig érő mosollyal az arcán fordult meg.

- Professzor!

Amikor szembefordult a Bájitalok mesterével, hálát adott a sorsnak, hogy a csípős decemberi fagy miatt még mindig ki volt pirulva, mert ha nem ez lett volna a helyzet akkor most szégyenletesen nyilvánvaló lett volna a mélységes zavara. A férfi elképesztően festett! A talár szűk szabása tökéletesen passzolt rá, a hófehér szín kontrasztja pedig a fekete hajával és szemeivel igazán hatástkeltő volt. A lágy csillogás és az ezüstszálak játékos fényessége csak rátett egy lapáttal az elegáns, misztikus megjelenésére. A talár alatt pedig egy nagyon ízléses fekete felöltőt viselt ami az ujjainál és a derékvonalon ezüsttel volt hímezve illetve egy hozzá passzoló selyem nadrágot és elegáns bőr cipőt. A taláron, a bal oldalt szívtájékon pedig ott díszelgett a fekete brossok közül a nagyobbik. A szokatlan viselettől eltekintve Harry úgy érezte még valami nem stimmel Tanárán... és amikor rájött, mi is az amitől a kelleténél még furcsább a megjelenése, képtelen volt elrejteni a megdöbbenéssel vegyes ámulatát. Még egy halk "oh" hang is elhagyta az ajkait. A férfi haja fényes volt és lágy hullámokban omlott a vállára... ami lenyűgöző látvány volt és képtelen volt róla elszakítani a tekintetét. Csak ettől az apró részelttől hevesebben kezdett verni a szíve. Kellett néhány másodperc mire képes volt felülkerekedni zavarán és késznek érezte kiszáradt torkát némi beszédre kényszeríteni.

- Igazán lenyűgözően fest benne Uram.

Harry ezt a lehető legőszintébben mondta és látta az idősebben, hogy bókja célba talált mert a férfi halovány mosolyra húzta ajkait.

- Köszönöm Mr. Potter. Maga sem panaszkodhat. Igazán jó ötlet volt ez a kombináció. Kiemeli a szemeit.

Harry a férfi bókját hallva és látva hogy az idősebb minden kertelés nélkül végigmérui tetőtől talpig annyira elpirult, hogy konkrétan érezte a forróságot szétáradni a testében és közben hálát adott Harmionénak az ötletéért. Ő találta ki, hogy össze kéne öltöznie a férfival így megbűvöltek egy sima mugli öltönyt hogy hófehér színt kapjon. Alá pedig egy fekete inget húzott és felé egy fekete dísztalárt ezüst nyakrésszel, így valóban teljes összhangban volt a megjelenésük. Mint a jin és a jan.

- Mit ne mondjak, meglepett Mr. Potter, több szempontból is.

- Mégis itt van. És felvette.

- Nyilvánvalóan. Semmi pénzért ki nem hagytam volna egy ekkora lehetőséget.

- Lehetőséget?

- Igen. Például, Miss Ellwood a hollóhátból épp az imént köpte szemen a barátját töklével, amikor meglátott. Néhány perce egy csapat hetedéves hugrabugos vágódott el a lépcsőn mert annyira lekötötte őket a bámulásom. Elmondhatatlanul jól szórakozom.

Harry szívből jövően felnevetett. Ez igazán NAGYON Pitonos volt, mégis valahogy más. Nem érzte a férfin a megszokott fenyegető aurát... sokkalta felszabadultabbnak látszott de mégis a szurkálódós, szarkasztikus önmaga volt, csak vagy ezerszer vonzóbb kivitelben. Ami határozottan a lehető legjobb kombináció amit csak el tudott képzelni.

- Ennek örülök, Uram.

- Köszönöm Mr. Potter. Igazán egyedi darab.

- Nem... én köszönöm.

- Nos ha már itt tartunk... azért érdekelne hogyan fejtette meg a kilétem. Nagyon óvatos voltam.

- Óh igen, valóban.... lekövethetetlen tinta, cirádás betűk, varázslattal való csomagküldés. Igazán mardekáros Uram. Esélyem sem lett volna... de igazából az f-betű árulta el magát.

- F betű?

- Igen. A kiadott házidolgozatok piros javítása...

- Oh... milyen szemfüles valaki. Nem gondoltam, hogy eszébe jut majd összehasonlítani az írást.

- Alábecsült Uram?

- Ezek szerint. De nem bánom. Apropó... ez a tied, ha jól sejtem.

A férfi benyúlt a felöltője zsebébe és előhúzott onnan valamit, majd a fiatalabbik felé nyújtotta és széttárta a tenyerét. Amint Harry meglátta hogy tanára tenyerében ott pihen a fekete bross kisebbikje majdnem elkezdett ugrálni boldogságában. Elvette a kis ékszert a másik hosszú ujjai közül és óvatosan feltűzte a saját talárjára ezzel jelezvén, hogy partnerekként érkeznek a bálra. Így már minden tökéletes volt.

- De remélem tisztában van vele, hogyha így besétálunk a bálterembe, akkor holnap az egész Roxfort erről fog beszélni, beleértvén a szellemeket, a festményeket és még a vízköpőket is.

Harry ismételten képtelen volt visszafogni jókedvét. Amilyen teátrálisan a férfi előadta, nem lehetett nem nevetni rajta. Ahogy felnézett észrevette, hogy az idősebb férfi szája sarka is felfelé görbül, szemei pedig szokatlanul fénylenek... Ezt látva akaratlanul és azon kezdett gondolkodni, hogy vajon ki ez a férfi, és hol van a mindig savanyú, mogorva és gúnyos Bájitaltanára? De tulajdonképpen mindegy is volt... soha többé nem akarja látni azt a Pitont, mert aki most állt előtte határozottan sokkal jobban tetszett neki.

- Igen, tisztában vagyok vele.

- Jó. Remélem a tánctudása kielégítőbb mint a bájitalfőzés terén mutatott képességei.

- Tánctudás?

- Igen. Nem kifejezetten értékelném ha összetaposná a cipőmet.

- Ma-maga... khm, mi... öm.... fogunk táncolni?

- Ha már feltett szándéka Mr. Potter, hogy megbotrankoztassuk a komplett iskolát, akkor csináljuk tisztességesen.

- Maga ezt nagyon élvezi, ugye?

Harry Potter arcáról vésővel se lehetett volna levakarni a vigyort. Fogalma sem volt hogy ez az egész így fog elsülni, de nem is lehetne ennél boldogabb. A Bájitalok mestere határozottan nagyon nyitott volt, és szándékában állt nem titkolni, hogy érdeklődik irányába. Ha pedig így sétálnak be a bálra - mint partnerek - és még a parketten is megjelennek akkor valóban MINDENKI számára egyértelmű lesz, hogy bizony udvarlás történik éppen és egyikük sem közömbös a másik számára. És a tánc mindenki szeme láttára Piton karjaiban... nos... zavarba ejtően csábítónak hangzott. Sokkal inkább mint azt valaha is képzelte volna. Borzasztóan vágyta maga köré azokat az erős karokat.

- Határozottan jobban, mint illendő volna.

- Mindjárt gondoltam. A válasz pedig igen, tudok táncolni.

- Akkor jó. Indulhatunk, Mr. Potter?

- Indulhatunk.

Extra tartalomért és kulisszatirkokért kövessenek Instagram - on:

Victoria_W_Knight