Kell nekem... (DRARRY)

Bámészkodás

Utolsó órán ült Harry ami a "kedvence" volt bájitaltan.

De nem is figyelt az órára mivel valami vagy inkább valaki nagyon felkeltette az érdeklődését. És nem hagyta nyugodni a kíváncsiság, ezért teljesen elbambult.

-mi történt Malfoy-al?? Ma nem is szólt be és elég szomorúnak tűnik-gondolta magában. Mivan Harry?? Nehogy ilyeneken járjon az eszed!! Egyébként is sokkal fontosabb, hogy figyeljek Pitonra mert megint le fog cseszni.

Harry azóta nem vette le a szemét a Mardekárosról, akármennyire is akarta.

-..er...POTTER!!- szólt haragosan Piton a bámészkodó fiúra.

Mindenki odakapta a fejét még Malfoy is óvatosan odanézett, majd gúnyos mosolyra húzta a száját.

-E-Elnézést tanár úr- motyogta zavartában Harry mivel a Malfoy féle gúnyos mosoly mindig is zavarba hozta.

-Büntető munka! Itt marad a terembe és ír 10 oldalas házit a Felix felicis bájitalról!- mondta közvetlen mosollyal Piton, titokban imádott kicseszni a Kis Túlélővel és ennek oka csakis Lily és James volt.

-Ajjj-Harry véletlen a kelleténél hangosabban nyüsszögöt, de mire észhez kapott volna már a Mardekárosok gúnyos nevetésbe kezdtek, ezért lecsúszott a székén és legszivesebben eltűnt volna. De észrevette hogy valaki nem nevetett abból a házbol, ami szokatlan volt neki. Érdeklődve kutatta a szőke szemét mivel általában ő szokott a leghangosabban nevetni rajta.

-Látom Potter még most se tud figyelni 15 oldalt kérek!- jelentette ki a tanár- Ja és legközelebb pontot vonok le a Griffendéltől!

-csak tudnám mit ártottam ennek a tanárnak.. például Malfoy nem is figyel de az kit érdekel nem? Csak velem kell kicseszni-gondolta magában Harry

Lassan de Harry számára tényleg elég lassan de véget ért a bájitaltan, mindenki kiment ő meg nekiállt a házijának. Már a hetedik oldalt írta mikor rájött, hogy nincs egyedül a teremben. Habár Harry Piton termét inkább sikátornak nevezte. Draco Malfoyt pillantotta meg.

A szőke ugyanott ült ahol órán és még mindig rosszkedvűen bámészkodott.

-Vajon észrevette, hogy vége az órának?- Harry értetlenül bámulta a Mardekárost végül megszólalt.

-Valaki nagyon zabos kedvében van!- majd Malfoy féle gúnyos nezést próbált felölteni az arcára, hogy utánozhassa a szőkét.

-Fogd be POTTER!- vágtam rá egy kicsit tényleg zabosan, de észbe kaptam körül néztem majd félve folytattam- Többiek?

-Már vagy 20 perce vége az óranak!- mondta Harry önelégült fejjel, hogy felhúzza egy kicsit Malfoyt.

Harry nem számított rá, hogy ilyen hamar megszabadul a jelenlegi társaságátol, csak arra eszmélt fel hogy a szöszi kiviharzott a teremből.

Potter egy nagyott sóhajtott majd folytatta tovább az írást.

-az a szemét Potter hagyta hogy én ott bámészkodjak- háborodtam fel. Sétaltam tovább és felidéztem a tegnapi beszédemet apámmal.

-Nem fogom a Nagyurat szolgálni!

-Ohh fiam, te is tudod, hogy ez a legjobb megoldás, akkor vagyunk biztonságban!- értetlenkedett Lucius

-De én nem akarom!!- jött tőlem a gyerekes válasz.

-Rendben Draco, haladékot adok, hogy átgondold mi a legjobb a családodnak! Egy hónapot kapsz, tudom, hogy végül úgy fogsz dönteni, hisz csak nézz a tarsaságodra! A "barátoknak" nevezett Mardekárosok bármelyik percben hátbaszúrnak ha kell! Nincs senkid aki miatt lenne okod ellent mondani!-ejtett egy élegedett mosolyt fiára

-De van!- szaladt ki a számon. Én is tisztában vagyok vele, hogy nincsenek de másnak a szájábol sokkal fájdalmasabb ezt hallani. Könnyeimmel küszködtem majd mérgesen apámra néztem- és be is bizonyítom!!- őszintén, nem tudtam miért mondtam ezt, de abban a percben apámat ott hagytam és elmentem aludni.

Majd feleszméltem a gondolkodásomból, mikor rájöttem, hogy a pálcámat a teremben hagytam. Az idegességtől tempót gyorsítva fordultam meg és haladtam az elhagyott terem felé. A folyosók üresek voltak minden léptem vízhangzott, de nem is csodálom, hogy kong az ürességtől. Utolsó óra után így is szokott lenni.

A terem ajtaját feltépve rontottam volna be, de valami megakadályozta a sürgős lépteimet és a földön találtam magam. Észre vettem, hogy valaki fájdalmasan fogja a fejét alattam, mire feleszméltem és lenéztem, hogy kire sikerült ráesnem.

Szegény Potter volt alattam, aki egy fejjel kisebb nálam. Már épp készültem volna leszállni róla, mikor éreztem, hogy a szivem gyorsabban ver a kelleténél, és a testem nem engedett annak a parancsnak, hogy szálljak le a Kis Túlélőröl.

A 2 fiú egymáson feküdt miközben a kicsi fekete hajú szorította a fejét a fájdalomtól.

Draco szemében látszott a sajnálat de ezt az érzést próbálta elnyomni majd felsegítette Pottert.

-Potter figyelj rám-nézzet a Griffendéles szemébe mélyen- Jól vagy?

-Nem tudom, nagyon fáj...- majd abban a pillanatban a Mardekáros kezébe omolt és eszméletét vesztette.

-Úristen, lekell vinnem Pottert a gyengélkedőre.... - nagyon megrémültem. Felkaptam a pálcám, majd pottert is a kezembe vettem. Siettem vele a gyengélkedőre.

Belöktem az ajtót majd a nővér odafutott hozzám. Foggalmam sincs, hogy hogy hívják de leszarom Potter sokkal jobban érdekelt most. Várj mi? Hiszen ez Harry Potter térj észhez Malfoy.

-Mi történt?- érdeklődött kelletlenül a nő majd Malfoyt megkérte, hogy Pottert tegye le az egyik ágyra.

-Baleset, véletlen fellöktem- majd gyengéden az ágyra helyezte Pottert. Bosszantotta magát Draco, hogy ennyire érdekli őt gecis Potter egészsége, és próbált ellenállni a Kis Túlélő vonzó testének.

Már egészen régóta itt ülök a gyengélkedőn, szemem mindjárt leragad, Potter kezét fogom, fogalmam sincs, hogy mi történik velem, de vonzódom a Kis Túlélőhöz. Bár ezt soha nem ismerném el senkinek. Csoda, hogy magamnak beismerem. De akkor én most meleg vagyok?

Malfoy ezeken gondolkodott majd pár perc múlva elnyomta az álom.

Lassan nyitogattam a szemem. Semmire se emlékszem. Csak arra, hogy éppen mentem ki a siká- teremből. De akkor mit keresek a...
Kinyitottam rendesen a szemem és egyből körülnéztem.

-Mi történt?- kérdeztem magamtól halkan de valami jobban elvette a figyelmem amire nem tudtam nem oda figyelni. Valaki a kezemet fogva szuszog félig az ágyamra dőlve.

Azt gondoltam Hermione lehet, de a keze mégsem hasonlított az övére. Elővettem a pálcámat
-Lumos- majd a jobb kezemre világítottam.

A látványtól majd elolvadok. A Mardekáros fekszik mellettem. De miért?

Harry lassan Draco felé nyúlt, hogy megigazítson egy rakoncátlan tincset.

De Malfoy hirtelen észbe kapott és kinyitotta a szemét. Összetalálkozott egy zöld írisszel, ami nagyon elragadtatta, de nem mutathatta ki, így akaratlanul, de felállt.

-Malfoy?- nézett Potter kérdőn felé

-basszus, most magyarázhatom ki magam..- gondoltam magamban
-Potter ne értsed félre, én hibám volt így megnéztem, hogy vagy, kicsit fáradt voltam és elaludtam ennyi az egész!- majd kirohantam szívem gyorsan zakatolt
-potter megakart érinteni??-áh biztos csak képzelődtem...