Kell nekem... (DRARRY)

Gyengélkedő

Malfoy kirohanása eléggé zavarosnak tűnt, de megpróbáltam visszaaludni. 10 perc alatt sikerült is.

-...rry...Harry- kaptam észhez, hogy valaki mondogatja mellettem a nevemet. Valamiért azt akartam, ha kinyitom a szemem Malfoy álljon ott, de sajnos nem így volt.

Hermione és Ron állt mellettem értetlenül.

-Mi történt veled? Hermione az egész estét szétidegeskedte miattad!- mondta Ron érdeklődve.

-Kicsit összeütköztem Malfoyyal...-jutott az eszembe az egész eset.- mármint szó szerint, mielőtt még azt hiszitek szétátkoztuk egymást!

-Ohhh, és mikor jössz ki?-kérdezte Hermione mivel nem tudta hova tenni ezt a dolgot.

-Nem tud...-mondtam volna, de valaki belémfolytotta a szót.

-Holnap már megy veletek a kis barátotok- mosolygott a nővér az arany trióra.

-Hát akkor mi most megyünk.-állt fel Hermione és elindult kifele- Kezdődik az óra..- magyarázkodott majd kiment Ronnal.

Na igen miután a barátaim a fantáziámmal egyedül hagytak, nyilván Malfoyon járt az eszem.

Délután lehetett, mikor már eléggé unatkoztam, és már az állapotom se érdekelt, kimentem volna edzeni.

Már teljesen elterveztem a menekülésem és az ajtónál voltam hogy kirántsam és kimenjek, de beleütköztem nálam egy fejjel magasabb személybe.

Óvatosan felnéztem és a Mardekáros gúnyos mosolyára eszméltem fel.

-Hova, hova Potter?- kérdezte jóízűen.

-El innen jó messzire mert szétunom itt magamat!- fogalmam sem volt arról, hogy miért pont vele osztom ezt meg de nem is érdekelt.

Malfoy elkezdett közelíteni felém, én meg hátráltam mert nem értettem a szándékát.

Már elég sokat lépkedtem hátra mikor valamiben megakadt a lábam és hátraborultam... bele az ágyba szuper visszavezetett az ágyamhoz de ő még mindig közel volt hozzám amitől a szivem szokatlanul gyorsan vert.

-Nem szökünk Potter!- súgtam a fülébe, majd mintha misem történt volna leültem az ágy melletti székre, gúnyos mosollyal, de amint megláttam az értetlen elpirult Pottert, azonban felfogtam, hogy mit tettem és kezdett kínossá válni a csend

-Egyébkent a tanárok engem küldtek a leckék átadása miatt, mivel én okoztam a balesetet- néztem mélyen a szemébe de neki csalódottsagot véltem felfedezni az íriszeit bámulva.

-Ahha.. hát akkor odaadod?- kérezte kicsít kínosan, amit nem értettem mi miatt érezte így magát. Lehet az előbbi kis játékom miatt. Lehet hiányzik neki a kis Weasley.

Na ez a gondolat kellett a fejembe. Most tökre maró féltékenységet érzek, de, hogy mire én se tudom. Gyors a kezébe nyomtam a jegyzeteket, majd néztem ahogy szorgosan elkezdi a másolást.

Én csak túl feltűnően bámultam, amit szerintem észre is vett mert eléggé zavarban volt.

Fél óráig így voltunk majd ő rám nézett.

-Kész- ennyi Potter? Most komolyan? Hát jó..

-Remek!- felálltam jegyzeteimet megfogtam és elindultam a kijárathoz, de nyöszörgéseket és kinlódásokat hallottam magam mögött, így akaratlanul is hátra néztem.

A Kis Túlélő ott szenvedett az ágyában, ezért akaratlanul is elmosolyodtam.
-Na miaz Potter? A kis barátnőd nem látogat?- kérdeztem egy kicsit maró érzéssel.

Potter felpattant az ágyból és elindult felém.

-Milyen barátnőm? Malfoy miről beszélsz?-közeledett hozzám a kis sebhelyes ezért én egy kicsit zavarba jöttem.

-Hát a kis Weasley lány..- nyeltem el a mondat végét,remélem nem veszi észre, hogy kipirultam.

-Nem a barátnőm- állt meg előttem 5 centire.

-Na persze- fordultam a fejemmel oldalra majd éreztem ahogy a fülemhez közeledik.

-Nekem más tetszik- mondta huncutul majd odakaptam a fejem, de mivel még nem távolodott el egészen közel kerültem hozzá, de tettem egy lépést hátra gyorsan.

-Na ki az a "szerencsés"lány?- kérdeztem még mindig mardosó érzéssel.

Harry váratlanul megfordult, szerintem zavarba jött, de elindult vissza az ágyához.

-Ki mondta, hogy lány?- kérdezte ártatlanul, mintha ez tök normális lenne. De én akaratlanul is elmosolyodtam. Van esélyem.

-Tehát a Kis Túlelő a fiúk iránt érdeklődik...- próbáltam közvetlen lenni, talán túlságosan is az lettem, ami elég feltűnő- na és ki az?- szaladt ki a számon.

-Nem hinném Malfoy, hogy megszeretném osztani veled-mondta egyszerűen, ami a szívembe nyilalt majd elindultam, hogy elhagyjam a helyiséget a fájdalom miatt. De kell valami magyarázás mielőtt elmegyek, mert rájön, hogy féltékeny vagyok..

-Hát Potter egy élmény volt beszélgetni.-igen talán ez elég lesz, majd abban a pillanatban kimentem.