Kell nekem... (DRARRY)

Mardekár

Nagynehezen de sikerült Pottert elráncigálnom a klubb helyiségbe, de nem számítottam arra, hogy minden mardekáros elment valahova együtt, engem kihagyva, így egészen nagy fájdalom volt az arcomra írva, amit Harry is észrevett.

-Szóval mit csináljak a mesternek?-próbálta feldobni a kedvem.

-Potter micsoda felkínálkozás ez.-kezdtem el fájdalmasan nevetni majd leültem az ágyamra és eltakartam a könnyektől ellepett arcom.

Hirtelen lefagytam, mert Harry szorosan átölelt..majd én is átöleltem őt, és kitört belőlem a fájdalom elkezdtem sírni.. Potter az ölembe volt és el nem engedett. Ez az egyetlen ami vigasztalt.

-Sajnálom...- mondtam Malfoynak. Igaz részben örültem, mivel közel kerültem a Mardekárshoz. Pár percig így voltunk, direkt nem szóltam semmit, hogy lenyugodjon, legalább megismerem ezt az énjét.

-Lezuhanyzok...- mondta fájdalommal teli hangon majd felállt de a kezében voltam még, majd lerakott az ágyára.

Hátradőltem és azon gondolkodtam, hogy Malfoy azért volt ennyire bunkó mert teli van fájdalommal? Lehet, hogy teljesen összevan törve... és itt elhatároztam, hogy ebben az egy hétben MINDENT megtesz a Mardekárosnak, BÁRMIT!

Ezt a gondolatmenetet Draco szakította félbe, pizsamájában ballagott ki a fürdőből, ami elég cuki volt Harry számára. Szemei duzzadtak voltak a sírástól ami a Kis Túlélőnek eléggé fájdalmas volt. Malfoy haja vége vizesen szabadon rakoncátlankodott. Majd bedőlt az ágyba és aludni szeretett volna.

-Nos hát akkor én megyek is..-mondta Harry szomorúan mert nem akart elmenni de nyomulni se.

-Potter, úgy volt, hogy itt leszel reggelig!- mondta csalódottan Draco

-De le se fürödtem..nincs is itt ruhám-mondta Harry bizonytalanul

-nálunk is van... fürdő, és én... adok kölcsön... ruhát..-Draco a fájdalomtól még csak dadogott.

Így hát Harry gyorsan lefürdött átöltözött, mikor kijött Draconak jobb kedve lett.

-És hol alszom?-kérdezte Harry mert földön azért nem nagyon szeretne.

Draco csak megpaskolta az ágyát mire a Kis Tólélő félve bebújt az ágyba, majd a Mardekáros átölelve szenvedett tovább. Harry elmosolyodott majd visszaölelte. Az ágy körül bevolt húzva a függöny, hogyha visszajönnek a többiek ne bámuljanak.

Reggel mikor felkelt a fekete hajú azt vette észre, hogy sehol senki, tehát valami nagy program lehet, de megpróbálta Draco figyelmét elterelni.

-Dracoooooo-keltegette a Mardekárost. Aki csak nyűgösen válaszolt.

-Potter neked csak Malfoy mester. Mint tudod csak azért vagy itt mert a szolgám vagy!- auch ez Harrynek fájt, de tudta hogy azért ilyen Draco mivel senkije sincsen és szomorú.

-Igen pontosan! És mivel én vagyok a szolgád mindeeent megteszek a jó kedvedért!-jelentette ki a sebhelyes talán túl hamar, ugyanis Draco szeme kipattant és Harryre vetette magát. Így a fekete hajú meglepődött fejet vágott.

-Mindent Harry?- nézett mélyen a szemébe az alatta lévő fiúra.

-Te Harrynek hívtal?- mondta zavarában.

-Talán... de ne tereld a témát!MINDENT MEGTENNÉL?- kérdezte újra mire Harry befeszült.

-Attól függ, hogy a mindent mire érted...-nézett oldalra mert már tiszta piros volt a feje annyira zavarban volt.

-Például erre...-majd Draco hirtelen az ajkaikat összenyomta, amitől Harry szeme kikerekedett de élvezte  a dolgot és becsukta. De a Mardekáros hirtelen abbahagyta ami a sebhelyesnek elég nagy csalódás volt..-szóval Harry mindent?-nézett lágyan a fiúra

-BÁRMIT, MINDENT, AMIT CSAK AKARSZ- kelt ki magából Potter, ami megis érte neki mert Draco újra rávetette magát.

A 2 fiú eléggé elvolt a reggel, csókon kívűl más nem volt, de lekésték így a reggelit. Nagy nehezen, de kikeltek az ágyból és elmentek sétálni a Tiltott rengeteg felé.