New Changes ~ Max Verstappen

21.

Amint kilépek a házból megcsap a kellemes nyárias idő. Ben már a ház előtt áll és vár, mikor pedig meglát elmosolyodik. Boldogan lépek oda hozzá és megölelem. Mindkettőnknek sikerül áthidalni azt pontot, amely készült tönkre tenni a barátságunkat. Mióta mindketten a párkapcsolatban lévők táborát erősítjük az ilyen dolgok jelentéktelené válnak. Tudom, hogy Ben szereti a barátnőjét és semmi pénzért nem dobná el, ahogy én se tudnám elengedni Maxot.

- Lisa nem jön? - kérdezem. Elég sok időt töltenek együtt, amivel nekem semmi bajom nincs. Igazán kedves lány, így hamar jóban lettünk.

- Nem. Mondtam neki, hogy ne jöjjön. Tudod neki még van egy éve - nos én is szívesen lennék fiatalabb, jegyzem meg magamban.

- Ja tudom. Mázlista a barátnőd - nevetek erőltetetten és elindulunk a suli felé.

- Miért Max nem az? - bök bele az oldalamba nevetve.

- De az csak az ő esete más - mondom kicsit gondolkodva. - Neki még igazából még van egy éve... Bár nem tudom mikor akarja befejezni a sulit, vagy hogy egyáltalán be akarja-e.

- Majd, ha úgy látja - vonja meg a vállát Ben. - És mi a terved a jövőre nézve?

- Semmi - sóhajtom. Nem tudom, hogy fognak sikerülni a dolgaim és, hogy mivel számoljak. - Fogalmam sincs mit fogok magammal kezdeni. Talán Európába megyek, vagy igazából az se rossz ötlet, hogy maradjak. Veled mi a helyzet?

- Én maradok. Lisa miatt is, meg amúgy sem vonz, hogy most lelépjek - ezen igazából még nem is gondolkoztam. Elszeretnék menni vagy inkább itt akarok maradni?

Nem sok időm van ezen gondolkozni, mert pár perc múlva meg is érkezünk az iskolához. Idegesen ülök le a helyemre és próbálok mindent felidézni, amit tanultam. A tanulással kapcsolatos emlékeimhez viszont Max is kötődik. Fel sem tűnik és egy idő után már a közös dolgainkra gondolok. A nevetésére, a csókjaira, az érintésére. Minden együtt töltött pillanatunkat csodás lenne újra élni.

Az elmélkedésemet a tanár hangja zavarja meg. Egy pillanat alatt térek vissza az álomvilágomból. Minden idegszálammal az elém kerülő lapra kezdek el fókuszálni. Hirtelen minden megszűnik körülöttem, csak a kérdések és az azokra való válaszok zúgnak össze-vissza a fejemben.

- Hogy sikerült? - kérdezi Ben, mikor végzünk és kiérünk a suli elé.

- Kifejezetten jól - könnyebbülök meg kicsit. Persze még egy csomó van, de legalább egyet letudtam. - Neked milyen lett?

- Jó, mint mindig - nevet fel. - Beülünk egy kávéra és átbeszéljük?

- Ja, miért is ne? - vonom meg a vállam. Bízok benne, hogy addig se agyalok a holnapin.

A vizsgáról beszélgetve sétálunk végig az utcákon. A város, mint mindig, most is nyüzsög. Mire belépünk a kávézóba, már az egész tesztet ki tárgyaltuk.

- És Max, hogy van? - kérdezi Ben. Kérdése rettentően meglep. - Rég láttam.

- Jól... - mondom furán, mikor nálunk járt ők nem találkoztak, hiszen nem nagyon szívlelik a másikat. - Nagyban dolgozik. Pár hete volt itt, előtte meg ugye Monacoban voltunk.

- Ő mit szeretne? Mert, hogy te nem tudod az megvan. De ő? Nincs valami ötlete? - fura, hogy még Ben is Max mellett képzeli el a jövőmet.

- Biztos van... - húzom el a szám. Igazából sokszor megemlíti, hogy menjek Európába, de teljesen nem mondja ki. Nem tudom, hogy pontosan ezzel mit is szeretne. Mert oké, biztos megyünk valahova nyaralni együtt. De azon kívül? Fogalmam sincs.