Max lassan enged az ölelésén és próbál kibontakozni belőle, de nem hagyom.- Kérlek – motyogom a mellkasába. – Nem akarom.
- De aludni kéne - simít végig a hajamon.
- Nem lehetne, hogy... - nézek a szemeibe.
- Biztos ezt szeretnéd? Csak, mert nem szeretném elsietni...
- Igen ezt – bújok újra hozzá.
Egyik kezével az arcom simogatja, még a másikat a derekamon pihenteti. Akkor ott mellette, talán soha nem éreztem ilyen boldognak magam. Csak remélni tudom, hogy mindig ilyen érzés lesz mellette.
Reggel az édesen szuszogó hollanddal találom szemben magam. Keze lazán pihen az oldalamon. Ajkai kicsit elnyílnak és haja is össze-vissza meredezett. Óvatosan nyújtom ki a kezem és simítom meg az arcát. Szemei egy pillanat alatt felpattannak és gyorsan kap levegő után. Miután leesik neki, hogy csak én vagyok egy hosszút pislog és kifúja a levegőt.
- A frászt hoztad rám – húz kicsit közelebb magához.
- Nem jó a lelkiismereted – suttogom.
- De jó... Csak mostanában nem alszok valami jól – nyújtózkodik. – Vagyis szilveszter óta...
- Az a bizonyos szilveszter – fordulok a hátamra. – Nem kívánom soha többé. Tudod, hogy léptem át az új évbe? – fordítottam felé a fejem.
- Nem – rázza a fejét.
- Akkor már Nizzában ültem a reptéren és bőgtem. Átsírtam magam az új évbe.
- Hé – fordítja felé az arcom. – Ilyen soha többé nem lesz. Nem engedem, hogy legyen. Utánad kellett volna mennem.
- Nem kellett volna – tiltakozom. – Csak jobban összevesztünk volna és akkor még jobban megutállak.
- De lett volna társaságod...
- Hidd el Max, akkor nem vágytam senki társaságára – ujjai puhán simogatják az arcom. – Sőt. Utána hetekig nem vágytam senki társaságára.
- Elhiszem – hajol közelebb hozzám és egy óvatos puszival ajándékoz meg.
Érdeklődőn figyelem, ahogy a kockás zászlót lengetik. Maxot csak a tizedik helyen intik le, előtte Carlossal. Nem a legjobb hely, de még éppen pontszerző. Az emberek körülöttem szépen lassan hagyják el a bokszot, hiszen az egésznek vége van. Már vagy huszadjára nézem meg a telefonomon az időt, mikor maghallom a hangját.
- Türelmetlen vagy? – rögtön a hang irányába fordulok. Max ördögi félmosolyra húzza a száját, kezében a sisakja van. Haja izzadtan meredezik az ég felé. Arcát megnyomta a tűzálló maszk, így mindkét oldalt egy piros csík fut.
- Nem, csak nem tudtam eldönteni merre lehetsz – teszem el a telefonom.
- Persze – lép közelebb hozzám és egy puszit nyom a homlokomra, majd tovább áll.
- Jól vezettél – nézem ahogy leteszi a sisakot és felbont egy üveg vizet.
- Jó vicc – minden probléma nélkül issza meg egyben az egészet. – Öt helyet rontottam.
- Még csak most kezdődött a szezon – érvelek. – Még van húsz futam. Az rengeteg idő.
- Nagyon remélem, hogy igazad van – jegyezi meg inkább magának, mint nekem. – Mikor indul a géped?
- Hétkor. Még van három óránk – húzom el a szám.
- Kevesebb, mint három óránk – javít ki.
- Nem számolom a perceket Max...
- Én se, csak érted... Ez egy fontos dolog...
- Max gyere interjút adni – szól bele a beszélgetésünkbe egy mérnök.
- El ne merj menni még nem jövök vissza – kapja fel a sapkáját. – Még beszélnünk kell.
A motorhomeban várom Maxot, miközben narancs levet szürcsölgetek. Mégis mi tart eddig? Oké értem, hogy az interjúk elhúzódnak meg minden, de ennyire? Félve nézek a telefonom órájára és könyvelem el magamban, ha nem jön perceken belül akkor taxit kell hívnom. Idegesen doboltam a pulton, mikor betoppant. Lekapta a sapkáját és beletúrt a hajába.
- Sajnálom Rose – látom rajta, hogy eléggé feszült. – Nagyon elkéstem?
- Kicsit – kelek fel és elindulok felé. – Viszont, ha még beszélgetni szeretnél akkor most.
- Azonnal, csak felszaladok a kulcsomért. Aztán indulhatunk.
Mindkettőnkön látszik, hogy nem kívánjuk a búcsúzást. Fogalmam sincs hányadán állunk és pontosan mi is lesz a folytatás. Persze a legegyszerűbb az lenne, ha azt mondanánk, hogy újra a boldog párok csoportját erősítjük. Egyszerű lenni hinni, hogy minden a legnagyobb rendben van, közben pedig egyáltalán nem. Szeretném, ha újra boldog lehetnék, de jelenleg minden ez ellen szól.
- Mi lesz most? – töröm meg a csendet. – Csak tudod erről lenne legfontosabb beszélni. Én hazamegyek, te pedig dolgozol... Szeretném tudni, hogy pontosan mi most...
- Az a kérdés, hogy te szeretnéd-e, hogy újra együtt legyünk? – kérdez vissza szinte rögtön.
- Mi az, hogy én szeretném-e? Szeretném, de nem biztos, hogy működni is fog – kezdek el gesztikulálni. – Minek erőltessük, ha te csak úgy vagy ebben az egészben és nem is érdekel.
- Érdekel... – szakít félbe.
- Azért mindegy? Te is tudod, hogy nekem ez egyedül nem megy... Én nem vagyok az a biztos személyiség, aki csak úgy dönt.
- Tudom Rosie. De ebben az egészben az is kérdés, hogy bírni fogod-e? Elviseled azt, hogy most a munkámra kell koncentrálnom és nem rád. Én tényleg megszeretném próbálni, mert tudom, érzem, hogy van jövőnk...
- Mikor tudunk újra találkozni? – tapintok rá egy elég kényes kérdésre.
- Nem tudom. Ez az, ami miatt ijesztő ez az egész. Talán Monaco körül...
- És most mi lesz, ha benne vagyok?
- Akkor úgy búcsúzunk el, mint egy pár. Akár csak az elejében. Írogatunk, telefonálunk és minden ilyesfajta dolog. Nos? – kanyarodik be a reptér parkolójába.
- Nagyon remélem, hogy nem fogok benned csalódni Versteppen...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sajnálom, hogy tényleg ilyen keveset tudok részt hozni, de az időm nem igazán engedi. Azt hiszem, hogy hivatalosan is kijelenthetem, hogy a történet lassan fog frissülni. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz több rész, csupán csak, hogy ugyanúgy fog frissülni, mint eddig. Azért remélem még van, aki olvassa és szereti.
Bármilyen hihetetlen a történet már több, mint egy éve fut. Egyszerűen elképesztő az első részén lévő 17 ezer(!!!) olvasás, ezer ötszáznál is több csillag. Ezen pedig megvan az ezer olvasás és több, mint száz csillag. Valami hihetetlen számok, amikért nagyon hálás vagyok.💕💕💕
A boldogság mellé járul egy kis szomorúság hiszen itt a szezon vége. Néha nagyon szomorú és balszerencsés, máskor pedig boldog szezon volt. Szurkoljunk Maxnak együtt utoljára ebben az évben és reménykedjünk, hogy sikerül jól zárnia a szezont.😍💕
YOU ARE READING
New Changes ~ Max Verstappen
FanfictionChanges In My Life folytatása! Max rendesen felforgatta Rosie életét. Az ujjai köré csavarta majd megcsalta. Rosienak kellett egy kis idő, hogy megbékéljen a tudattal, hogy nincs Max. De mi van, ha Max nem békélt meg? Ha újra felbukkan és újra felb...