New Changes ~ Max Verstappen

16.

Reggel fáradtan kelek. Max szorosan tartja az oldalam még álmában is. Hiába nincs rajtunk ruha testeink még most is árasztják magukból a forróságot. Kellemes borzongás fut végig rajtam, hogy az estére gondolok. Lassan kezdek el fészkelődni és leszedem magamról Max kezét.

Beharapom az ajkam egy pillanatra, mikor meglátom a szobát. Ruhák szanaszét és így, hogy kiszálltam az ágyból látszik mennyire összegyűrődött a lepedő. Nehéz elhinni, hogy tényleg megtörtén, ami megtörtént. Gyorsan elkapkodom a ruháinkat a földről és egy-egy helyre dobom őket. Kihalászok egy friss bugyit a bőröndből és felveszem Max egyik pólóját.

Kómásan csoszogok ki a konyhába, hogy kettőnknek elég pirítóst kezdjek el csinálni, és közben a kávét is elkészítem. Már-már felébredek a kezdeti fáradtságból, mikor két kéz fonódik a derekamra.

- Már azt hittem leléptél a tegnap este miatt – suttogja a fülembe reggeli rekedt hangján. – Szar dolog egy ilyen este után egyedül kelni Rose...

- Csak reggelit csinálok – hangom boldogan cseng és ha akarnám se tudnám leplezni az örömöm. – Arra gondoltam, hogy amíg nem megy a repülőm maradhatnánk ágyban.

- Támogatom – söpöri a hajam az egyik oldalra és ajkait a nyakamra nyomja.

Szívem azonnal hevesebben kezd verni. Hátam akaratlanul is a mellkasának döntöm. Nem tagadom a tegnap este megváltoztatott bennem valamit. Hihetetlen, hogy ennyivel mennyi érzelmet hoz ki belőlem.

- Valaki érzékeny lett – érzem a bőrömön, hogy elmosolyodik. – Tetszik, hogy már ennyivel az őrületbe kergetlek. Nézzük máshol... - kezdj el a kezét lejjebb vinni a derekamról.

- Max – kapok a keze után. – Jó dolgokat vált ki. Nem kell kipróbálni.

- Hát, ha nem most akkor majd máskor – teszi vissza a tenyerét a derekamra. – Mi jót csinálsz?

- Kávét és pirítóst... - mondom.

- Tudod mivel tudtál volna lenyűgözni? Az ajkaiddal. Semminek nincs olyan finom íze, mint a szádnak - suttogja, én pedig akaratlanul is felnevetek a nyálas szövegén.

- Most kénytelen leszel beérni azzal amit csináltam - húzom az agyát, majd egy tálcára tettem az elkészült dolgokat.

A reggeli után kuncogva viszem ki a tálcát, melyen megettük a reggelinket. Kis híján futok kifelé, mivel sikerült Maxet kicsit felhúznom. Annyira nem nyerte el a tetszését, hogy komolyan gondolom, hogy nem kapja meg azt a csókot.

- Rose! – hallottam meg a lépteit.

- Nem vagyok itt – teszem le a tálcát és átsuhanok a nappaliba.

- Gyere vissza! – hallatszik a hangján, hogy nem sok kell neki a röhögéshez.

- Nem-nem – torpanok meg a nappali túlsó felében. – Majd, ha elkapsz megállok!

Arcára győztes mosoly kerül fel. Nevetve futok minden felé amerre a lábam visz a házban. Max sikeresen emel fel, mikor elkap én pedig kislányos nevetéssel díjazom ezt a mozdulatát.

- Kérem a csókom! – tesz le, de még mindig erősen tart, hogy véletlen se szaladjak el.

- Azt ki kell érdemelni – kuncogok tovább. – Nem kaphat mindenki csak úgy csókot. Az túl egyszerű lenne.

- De én kaphatok – mondja és a fülemhez hajol. – A tegnap este után szó nélkül adnod kéne. Sőt.

- Élvezted? – fordulok meg a kezeiben és mélyen a szemébe nézek.