Haikyuu one-shotes

Tendō Satori x reader

- Tendouuuuu! - sikítom a nevét, majd elkezdek nevetni - Engedj el, nem jár mézeskalács neked, ha ezt folytatod!

Fenyegetésem ennek ellenére hidegen hagyja, és beledob a hóba, ami hidegzuhanyként ér mégsem veszi el jó kedvem. Hirtelen csípőmre ül, és elkezd a fehér vízben fürdetni, ami elől kacagva próbálok menekülni, az eredménye viszont egy kisebb vergődés alatta.

- Jó, oké, győztél. - szólalok fel levegőt kapkodva - Te rakod fel a karácsonyfára a csúcsdíszt.

Egy önelégült mosoly terül el arcán, és arcomhoz hajolva ad egy szájra puszit.

- Egy élmény veled üzletelni [Név]-chan. - minél hamarabb felkel, illetve felhúz a talajról - Menjünk be, mert így megfogsz fázni amit nem szeretnék.

- Nem is tudom ki miatt. - húzom mosolyra számat, ugyanakkor kezén fogom és elindulok a lakás felé - Legalább anya nem tudna mérges lenni, így hogy nincs itt.

- Tényleg, belegondolva ez az első olyan karácsonyunk amit úgy töltünk, mintha élettársak lennénk.

Nyakamtól felfele elvörösödök mondata miatt. Sokat gondoltam már rá, hogy milyen lesz ha Satorival a középiskola után is együtt maradunk, de nem hittem volna, hogy neki is átfutott ez a gondolat a fejében.

- Valaki nagyon vörös lett. - csakhogy orcáján neki is megjelenik a pír, amit én se hagyok szó nélkül.

-Bagoly mondja verébnek! - azonban mielőtt visszaszólhatna kinyitom az ajtót, és az előszobába lépve elkezdem levenni az átázott cipőm.

A nappaliba érve elborzadva figyelem mit hagytunk itt. A fenyőfa a bézs színű szoba közepén van eldőlve, mert nem sikerült még beleállítanunk a tartójába, míg a díszek a kanapén és a földön hevernek szanaszét néhány kiborulva a dobozából, mind a fogócska eredményeként. A csillámpor ami a gömbökről potyogott le viszont előre látom, lehetetlen lesz kiszedni a fekete szőnyegből.

- Tendou... - nézek felé.

- Igen, Paradise? - kérdezi, és belép ő is a helyiségbe - Oh menj öltözz át, és fürödj meg meleg vízzel, amíg nagyjából összepakolom ezt a káoszt.

- Köszönöm. - egy csókot adok neki, azután szedem a lábam fel a laminált lépcsőkön.

Minél gyorsabban próbalok végezni a dolgaimmal hiszen nem szeretném, hogy a kettőnk rumlija rá maradjon. Felvéve egy melegítő nadrágot és a pólóját, kocogok le hozzá, azonban nagy gyorsaságokban megcsúszok az utolsó pár lépcsőfokon, és legurulok ami igen nagy hanggal jár.

Mikor leérkezek, Tendou szalad hozzám, és legugol mellém. Kezével az állam alá nyúl, és elkezdi vizslatni arcomat sérülés után kutatva. Szerencsére nem ütöttem meg magam nagyon, ahogy általában szoktam.

- [Név]- chan jól vagy? - kérdezi aggódva, amire bólintok egy aprót - Hova siettél ennyire?

- Le neked segíteni. - húzom el a számat kínosan tekintetemet, pedig levezetem, majd egy kellemes nevetést hallok meg.

- Nézz rám. - kér meg, amit teljesítek neki, és a legaranyosabb arckifejezésével találom szembe magam - Nagyon szépen köszönöm, de nem szeretném, hogy összetörd magad szóval kérlek vigyázz magadra előbb, mert nekem te vagy a legfontosabb.

Minden egyes alkalommal rádöbbenek milyen szerencsés is vagyok vele, és mennyire is szeretem őt.

Nagyokat bólogatok és felkelek a padlóról, majd elindulok a nappali felé.

- Paradise, már végeztem a rend rakással. - szól rám.

Rá sem nézve fordulok meg, és indulok el a konyhába, ahol mézeskalácsot tervezek sütni közösen.

Fáradtan dőlünk le a heverőre már este, miközben csodáljuk a művünket amit teremtettünk a díszekkel az egész térségben, miközben egy-egy süti figurát nyammogunk.

- Tényleg egyenesen van a csúcsdísz, pedig minden évben ferde mivel nem érem fel, és lusta vagyok szék segítségéhez folyamodni. - jegyzem meg, majd Tendoura pillantok, aki engem kémlel.

- Van valami az arcomon? - kérdezem zavartan - Esetleg morzsa?

Gyorsan megtörlöm a számat, de nemlegesen rázza meg a fejét, majd a nyakamba bújik, amitől jólesően kiráz a hideg.

- Csak azt figyeltem milyen gyönyörű vagy. - dörmögi halkan - Ez a legjobb nap ebben az évben, mert egy ilyen ünnepen is kettesben vagyok veled, és még mindig itt vagy velem még plusz egy év után is. Már lassan nem is tudom számon tartani, hanyadik év is lesz. Köszönöm, hogy elfogadsz engem.

Szemeimből egy-két könnycsepp folyik le, amit gyorsan letörölök.

- El sem tudod képzelni, hogy még hány évet szeretnélek még boldogítani, és mennyit végig énekelni veled. A legfontosabb ember lettél az életemben. - lassan kifújom a levegőt, és kimondom azt a szót amit évek óta vár már - Szeretlek Tendou Satori!

Hirtelen felkapja a fejét, és rám néz. Szemeiben könnyek csillognak, hiszen tudja, hogy nekem ezt a szót milyen nehéz kimondanom bárkinek is annak ellenére, hogy így érzek iránta.

- Te... Te... Kimondtad! - a könnyei szántják fel az arcát, de ennek ellenére vigyorog mint a vadalma - Te kimondtad nekem.

- Baki Baki Ni ore! - kezdi el énekelgetni a kis dalocskáját, amin felnevetek hiszen úgy viselkedik, mint egy kisfiú. - Köszönöm.

Váratlanul azonban rám veti magát, és elkezd puszikat adni az arcom összes területére, amit vigyorogva élevezek ki.

- Ez a legjobb nap az életemben. -

- Nekem az amikor megismertelek. - suttogom, miközben megcirógatom az arcát.

- Boldog Karácsonyt Paradise! - egy lágy csókot nyom a számra, amit örömmel viszonzok.

- Boldog Karácsonyt Satori!

Boldog Karácsonyt Hanna, és Boldog Karácsonyt mindenkinek!🧡 Remélem kellemesen telik mindenkinek ez az ünnep! A rész remélem tetszik, mert elég gyatrának érzem😅 Valakiknek már sikerült tegnap elolvasnia akik gyorsak voltak. Nem sokára jön a következő rész, szóval már nem kell sokat várni.😊🧡