Haikyuu one-shotes

hinata x reader

-Nem szerethetsz- ordítom arcába már ezerszer a veszekedésünk alkalmával- nem kedvelhetsz, nem érezhetsz irántam semmit közömbön kívűl

- Már megint itt van a nagy sajnáltatós éned, igaz? - kérdezi megrázva a fejét- miért nem tudod elfogadni hogy valaki szeret és fontos vagy neki?

-Mert ez nem létezik, hát nem érted?- minden egyes szónál egyre nagyobbat ütök bele a mellkasába- nem lehet engem ténylgesen szeretni, ha nem is tudod milyen vagyok valójában és nem lehetek fontos számodra ha úgyis elhagysz

-Nem hagylak el, eddig se tettem - kezeivel próbálja lefogni az enyémet kissebb nagyobb sikerrel - és szeretlek mert tudom milyen vagy még ha te nem is látod magad

Lassan alábbhagyva erőmmel összecsuklok előtte és megállíthatatlanul zokogok, majd egy kezet érzek meg hátamon ahogy elkezdi simogatni az adott felületet.

-Szeretlek, akárhogy próbálod elutasítani ezt az érzésemet 

Nyugodt hangjától ami teli volt kedvességgel jobban rákezdtem a zokogásra már- már fulladozva kapkodtam a levegő után.

-De én nem tudlak szeretni- akadozva ugyan kitudtam nyögni amit szerettem volna mégis életem legnehezebb szavai voltak- így már nem tudok semmilyen jó érzést irányodba érezni

-Tudom - hangján hallottam hogy nehezére esik számára is beismerni ezt a dolgot- ennek ellenére nem hagylak el, emiatt nem okolhatlak se hagyhatlak el. Számomra nem lesz jobb miután elvalnak útjaink mint a volt barátaidnak. Nekem igenis számítasz, és azt is tudom hogy igazából szeretsz csak azt nem tudod elfogadni amit én érzek irántad

Az ominózus eset óta valóban mellettem maradt, elfogadva hogy sokszor nem akartam még beszélni se vele.

A mai nap viszont más volt, magamatól kerestem fel Hinatát és kértem meg hogy nézzük meg együtt a naplementét a közös helyünkön ahova régen együtt mentünk ki mindig.

10 percel a megbeszélt helyen vártam már a fiút aki szintén előbb érkezett meg a vártnál, hallva a lepkedéseket a régi, néhol törött vaslétrán.

Miután helyet foglalt a mellettem lévő helyen ráhajtottam fejemet vállára és kényelmesen elhelyezkedtem.

-Szeretlek- ejtem ki a szavakat a számon, és érzem ahogy benrekedt a levegő a tüdejében- ennek ellenére továbbra sem fogom elfogadni az érzésiedet, méghozzá pont emiatt. Sokkal jobb testalkatú és szebb lány van mint én, nézve a külsőmre. A belsőm pedig egyenesen olyan borzalmas ami miatt tönkretennélek, ezért sem leszünk együtt. Túlságosan is értékes vagy számomra hogy ezt eldobjam magamtól ezzel.

Kezét hajamba túrja és lágyan elkezd játszani tincseimmel amit a legnyugodtabban viselek el.

- Nem hagylak el, ha annyira borzalmas lennél nem éreznék így irántad, valamint komolyan azt gondoltad hogy ennyire rossz ember vagy? -ciccegve pillant le rám és a legszebb mosolyával folytatja- Túlságosan is szeretsz ahoz hogy engedj a szeretetmnek utat és veled lehessek mert féltesz hogy egy pillanat alatt ott hagysz. Ez viszont bizonyította hogy várnom kell még, türelemmel elérhetlek még és kitartással. Ne mondj le ilyen gyorsan rólam