Karácsonyi csók - novella ✅

2.

Másnap délben arra keltem, hogy az öcsém rángatja le rólam a takarót.

– Hazel! Hazel! Kelj fel! Kész az ebéd! Utána pedig indul a kedvenc mesém! Ugye megnézed velem a Grincset idén is? - Levi ellenállhatatlanul nézett rám, és ha akartam se tudtam volna nemet mondani neki.

– Persze, hogy megnézem veled - mosolyt erőltettem magamra. Néhány másodperccel ezelőtt még egy álom kellős közepén voltam, ahol Draco Malfoy volt a pasim, most meg a szobámban hallgattam az öcsémet. Kellemes ébredés, mondhatom.

– Na, sipirc ki, hogy fel tudjak öltözni. Gyorsan lezuhanyozok, aztán megyek. Adj negyed órát és lent találkozunk a nappaliban.

– Okés, de siess! - mondta, majd adott egy puszit az arcomra és kisietett a szobámból és még azt is hallottam, hogy miként trappol lefelé a lépcsőn.

Az ágyból kikecmeregtem, aztán egy adag ruhával bementem az emeleti fürdőbe, ami javarészt csakis az enyém volt - mert csak én voltam az emeleten - és lezuhanyoztam. Élveztem a meleg vizet, ahogy felmelegíti a bőröm.

A zuhany alól kilépve törölközőbe csavartam magam és miközben száradtam, megcsináltam a hajam. Ez laza kontyba fogtam a fejem tetejére aztán felöltöztem és lesiettem a konyhába.

– A kisasszony is felébredt - mondta anyum, amint beléptem a konyhába. Mindenki asztalnál ült és rám vártak.

– Elvégre szünet van, had élvezzem már ki, hogy délig aludhatok - nevettem és helyet foglaltam Levi mellett.

– Jó étvágyat! - mindenki egyszerre mondta, majd edények csörömpölése közepette mindenki merített a számára szimpatikus ételből.

– Hazel! Holnap jön a Mikulás! Te is várod már? - kérdezte felém fordulva, mire egy kicsit lefagytam. Basszus! Elfelejtettem embert szervezni a Mikulás szerepére! Anyámékra néztem, akik rögtön levonták a következtetést a reakciómból és ők is gondterhelten néztek rám.

– Igen, én is várom - válaszoltam és, hogy ne kelljen többet mondanom gyorsan folytattam az evést. Valamit sürgősen ki kell találnom!

– Jaj, már annyira várom! - lelkesedett az öcsém az asztalnál, amitől megolvadt a lelkem is, mert nincs is aranyosabb dolog a világon, mikor a kisöcsénk csillogó szemmel várja az ajándékot hozó Északi-sarki csodaembert. Legalábbis ő kettőnk között mindig is így nevezte.

Az ebéd végeztével rám maradt a mosogatás, így míg Levi nem volt a közelben anyámmal gyorsan megbeszélhettem a helyzetet, hogy kitaláljunk valamit.

– Teljesen kiment a fejemből! Most kinek szóljak, aki elvállalná holnap estére a Télapó szerepet?

– Dave bácsi mellettünk szerinted belemenne? - kérdezte és láttam, hogy forogtak az agytekervényei, hogy alkalmas embert találjon az ismerősei közül.

– Nem hiszem. Esetleg Larry bácsi? - kérdeztem, mikor a tavalyi Télapóra gondoltam, akiért az öcsém teljesen odavolt.

– Már kérdeztem apádat, de azt mondta, hogy idén a munkatársa nem tudja vállalni, mert nem otthon ünneplik a karácsonyt.

– Akkor mi legyen? - kérdeztem aggódva. Szívemen viseltem az ügyet, mert nem akartam, hogy karácsonykor Levi csalódjon, amiért nem jön hozzá a fehérszakállas.

– Idén fedősztorit kell kitalálnunk - mondta végül, amit nem akartam elfogadni.

– Valamit megpróbálok kitalálni holnap estére - mondtam elszántan aztán megtöröltem a vizes kezemet és kimentem a nappaliba, mert az öcsém elkiáltotta magát, hogy megy a Grincs és, hogy menjek már.