Karácsonyi csók - novella ✅

3.

Hat órakor leültünk vacsorázni együtt. A háttérben szólt valamilyen karácsonyi film a tévéből, de elnyomta a hangját minden konyhai zaj: az edények, evőeszközök csengése és Levi könyörgése, hogy had kapjon pudingot, ami desszert lett volna.

– Nincs puding, míg meg nem eszed a kacsát, ami a tányérodon van - szigorúan szólt rá anyu, mire alig észrevehetően oldalba böktem az öcsémet, hogy figyeljen rám.

– Mikor nem figyel, a tányéromra söpörheted a kaját, de ne egyszerre, mert akkor rájön, hogy nem etted meg - suttogtam az ördögi tervemet, amit kieszeltem. Hevesen bólogatott, szája elé szorította a mutatóujját és vigyorgott a kis aranyos. Mikor anyu megfordult Levi fogott egy adagot és a tálamra pakolta. Ennek az egésznek apu természetesen a szemtanúja volt, de nem köpött be minket, helyette csak mosolygott egyet a bajsza alatt.

– Kértek kólát? - kérdezte anyu, mikor visszatért poharakkal és egy üveg üdítővel.

– Én kérek - mondtam, majd az öcsém és az apám is követte a példámat. Anyu átnyújtotta a poharamat és öntött nekem, majd a többieknek is.

– Köszi - feleltem és belekortyoltam.

Ezt követően anyu is leült az asztalhoz és mindannyian nekiálltunk enni, közben pedig beszélgettünk.

– Várod már a holnapot? - kérdezte apu, felé kaptam a fejem. Ott volt, mikor kiderült az mimikámból, hogy senkit nem tudtam beszervezni! Miért kérdezett rá?

– Igen, nagyon! Délután csináltam anyuval is csokis sütit, hogy azzal majd megkínálhassam a Mikulást! - lelkesedett.

Hogy mi? Összehúzott szemöldökkel néztem anyura, választ követelve a tekintetemmel. Tudja, hogy nem jön senki, akkor miért hitegeti? Ezt muszáj lesz vacsora után megbeszélnem vele!

– Hazel, vacsora után játszol velem? - mosolyogva nézett rám az öcsém miközben a pulcsimat ráncigálta.

– Persze, de csak nyolcig tudok - válaszoltam, majd bekaptam egy falat húst.

– De miért? - nézett rám lekonyult szájjal és nagy szemekkel.

– Easton áthívott filmezni - válaszoltam, mire anyum és apum is engem néztek. Mi ütött beléjük? Tudják, hogy megyek, hiszen szóltam nekik!

– Miért vagy ilyen sokszor Eastel? - kérdezte esedezve a válaszomért.

– Hát mert... jóba vagyunk - válaszoltam kicsit zavarban. Mert ezért vagyok vele ilyen sokszor, ugye? Nem másért, csak haverok vagyunk, semmi több.

– Én is jóba vagyok vele! Én miért nem mehetek filmezni veletek? - kérdezte és összefonta kicsi kezeit a mellkasa előtt. Erre mit kellene mondanom?

– Azért édesem, mert neked kilenckor takarodó van - mentett meg anyu.

– De ez nem igazságos! Én is szeretnék filmezni Eastonnel! - mondta és láttam, hogy a sírás kerülgeti.

– Átjöhet filmezni? - néztem anyura, aki bólintott, mire az öcsém örömében felkiáltott.

– Ez az! És most már kaphatok pudingot?

Erre a kérdésre mindannyian felnevettünk. Anyu felállt, elvette előle az üres tálat és kiment a konyhába, majd egy tál vaníliás pudinggal a kezében tért vissza.

– Köszönöm! - mondta Levi és rögtön kanalazni is kezdte a finomságot.

Vacsora után bementem Levi szobájába, mert ott akart játszani. Leültünk a szőnyegre és társasozni kezdtünk. Az idő gyorsan telt és már fél nyolc volt, mikor eszembe jutott, hogy szólnom kellene Eastnek, hogy Levi is át akar jönni. Elővettem a telefonomat és írtam neki egy üzenetet.