Karácsonyi csók - novella ✅

Easton levele

Kedves Hazel!

Áh, hagyjuk a köszönést, hiszen itt ülsz mellettem.

Már egy jó ideje szeretnék beszélni veled, de eddig beszari voltam és inkább halogattam, de most itt a karácsony...

Szóval rövid leszek és lényegre törő, mert nem regényt akarok írni neked.

Szerelmes vagyok beléd.

Imádtam, hogy rajtam aludtál el tegnap és ma is így akarok elaludni, hogy a karjaimban tartalak. Imádom, hogy húzhatom az agyad a havi dolgaiddal, mert irtózatosan édes vagy, ahogy elvörösödsz zavarodban. És nagyon fontos vagy nekem. Tudom, hogy nagyon furcsán mutattam ki ezt és inkább piszkálódásnak tűnt, mint szeretetnek, de hát senki se tökéletes. Valamit elcseszhettek bennem ott fent, de sose akartalak megbántani.

Úgy éreztem, hogy volt köztünk egy kis szikra... és remélem, hogy jól láttam, mert ez lenne a karácsonyi ajándékod. Vagyis nem ez, hanem én. Mi.

Imádlak, és nem tudom elképzelni az életem nélküled. Mindennapommá vált hallani a nevetésed és nem utolsó sorban a kiskrapekot is imádom.

Tényleg nem húzom el ezt az egészet, szerintem leírtam mindent, amit akartam.

Ha te csak barátként tekintesz rám, nekem az is megfelel, csak ne tűnj el az életemből.

Szeretlek!